Mondanom se kell, mert mindenki tudja, hogy a virágok az illatukkal beszélgetnek. Amelyik virágnak nincs illata, az néma.   Ilyen a tulipán is. Néma. Még suttogásnyi illata is alig van egyik-másiknak.

 

De nem volt ez mindig így, nem bizony. Valamikor, a kezdet kezdetén, úgy illatozott s olyan különb s különb illattal minden virág, hogy a méhek már jó hajításnyiról megérezhették, "meghallhatták", merre van a rezeda, a jácint vagy éppen a tulipán.

A vizek hátáról leszállott a fény. Az erdők átbújtak a horizonton. A mezők lehunyták szemüket. A hegyek elsüllyedtek. Bent a faluban pedig eléjött rejtekéből a denevér, és az első ház derekára karikát repült suhogva. S reá kialudtak lassan a virágok a fán, s a házakban meggyúltak a lámpák. Aztán énekelni kezdett a csendben a harang is, mire végérvényesen megszületett a falusi este.

 

A pap felállott asztala mellől, s a templom felé fordulva, megszokott imádságát mondta:

 

- "...és áldott a Te méhednek gyümölcse: Jézus..."

 

- Plébános úr, egy kocsi béjött a kapun!

HA A CSILLAGOK…

 

Ha a csillagok  fényt adnak, és sosem ártanak,

Ha napfény melegít, s ritkán tör ki lángjával a Nap,

Ha a folyók nem áradnak, csak folynak szelíden,

Ha az erdőkben csend honol, tisztáson fű terem,

Talán az ember tudja már, mit szabad, nem szabad,

Talán a Földünk hálás lesz, sokáig az marad,

Akkor talán az életünk lehet hosszú és víg,

Akkor dalolva tárja ki madárka szárnyait .

Nem szólnak bűnös fegyverek és épülhet tovább

Amit úgy hívunk régen már, hogy széles nagyvilág!

Olvastam.....

 

"Blöki, a 14 éves kutyánk a múlt hónapban meghalt. A rákövetkező napon a 4 éves lányom, Melinda zokogott és csak arról beszélt, hogy mennyire hiányzik neki Blöki.

Megkérdezte, írhatnánk-e egy levelet Istennek, hogy amikor Blöki a Mennyországba érkezik, Isten felismerhesse.

Azt válaszoltam, hogy szerintem is így kellene tegyünk, és a lányom elkezdte diktálni a levelet:

 

Kedves Isten!

 

Megkérlek, vigyáznál a kutyámra? Tegnap halt meg és most ott van veled a Mennyországban.

SQ8dV8 akruuprnbqfd, [url=http://zorypipjswls.com/]zorypipjswls[/url], [link=http://rvveljjmkqvr.com/]rvveljjmkqvr[/link], http://crknwprqdcjf.com/

fqiNkl teaxypqvxsxk, [url=http://znwbwrlbbkzm.com/]znwbwrlbbkzm[/url], [link=http://jrsririlkevv.com/]jrsririlkevv[/link], http://ygzgxofvuksh.com/

 

 

 

A természet hatalmas, az ember parányi, ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel...
dr. Szent Györgyi Albert

Ötödik ima: A föld

Uram! Ezt a gyönyörű földet adtad otthonunknak,
Mélyébe mérhetetlen kincseket rejtettél,
Képessé tettél, hogy megértsük művedet,
Megkönnyítsük munkánkat, száműzzük az éhséget és betegséget.
Mi kiássuk a kincseket, hogy azokat eltékozoljuk,
Belőlük a pusztítás félelmetes eszközeit faragjuk,
Hogy azokkal leromboljuk, mit más ember épít,
Míg azok ellenem nem fordulnak és elpusztítanak engem,
és gyermekeim.

 

Imádkozom egy szebb világért,
amit a gondolat teremt.
A fénylő Napom sugaráért,
fénye járja be lelkemet.
Imádkozom te érted, s értem,
legyen itt végre szebb világ!
Váljak jobbá, mint eddig éltem!
Ezért mondok egy szép imát.

Tengernyi ember él e földön,
s élhetnénk mind, mind boldogan.
Ne legyen létünk puszta börtön,
szabaddá váljunk oly sokan.
Mit is jelent szabaddá lenni?
Ne tartson féken félelem!
Akarjunk újra naggyá lenni,
lépj be a fénybe én velem!

Kedves Barátaim! Kedves Látogatóim!

 

 

Egy korábbi versemet hoztam el nektek szeretettel:

 

 

 

 

 

 

Délibábos leányálom

Egyszer volt egy szívvirágos,
aranyfürtös ifjúságom.
Egy délibábos leányálom,
gyöngyfüzéres boldogságom.

Évszakokon át lüktetett,
szívembe virágfüzért kerített.
Lángolt egyre hevesebben,
lila kökörcsines szépségben.

Pitypangos réten által,
haza erdőn át jártam.
Salamonpecsét bóbitája,
fehérlett tölgyek aljában.

Meg-megálltam e csábításra,
a természet varázsára.
A lednek piros pillangója
fürdött a napsugarakban.

Tündökölt az egész nyáron,
kékruhát öltve őszbejárón.
Kaméleoni szépségével
hatolt szívem mélységébe.

Szívem lángolt szerelemmel,
s a mámorittas természettel.
Minden nap itt bolyogtam,
e virágkoszorús vadonban.

Erdő alján búvó gyöngyvirág hada,
csilingelve csengetyűző vágy dala.
Pilleszárnyon szökellő szerelmünk
összegyúrta-fonta gyermek lelkünk.

Pompázott a tündéri szagos müge,
csókra csábító volt annak vonzereje.
Krémes harangjai libasorban csüngtek,
zöldes-csipkéjű kombinéjuk lengett.

Virult az ajakos árvacsalán,
a méhfű ontotta édes illatát.
Patak mentén égszínkékben
várt reám az apró nefelejcs.

Valós emlékek zárjai tépődnek fel,
melyeket szívem zúgja rejtett el.
Felidézve virágfüzéres ifjúságom,
Egyszer volt délibábos leányálmom.

Írta: Tóth-Hekkel Arany, 2011.

Kedves Barátaim! Kedves Látogatóim!

 

Szeretettel osztom meg veletek a kikelet ébredését idéző versemet:

 

 

Szép kikelet

Madárdalos szép kikelet
ébresztgeti az érző szívet.
Apró, s nagy megrészegül
mind e kikeleti gyönyörtől!

Napsugarasos aranyunk,
korán érkező tavaszunk.
Előkúszó nyújtózkodók,
ébredező tavaszt hozók!

Sárgállik az aranyvessző
szétterülőn, mit fényár sző.
Nyírfaágak rügye zölddel,
tárulkoznak a virágkelyhek!

Bűvös lepkék palástja
a fák,s bokrok virága.
Egyik virul rózsaszínben,
másik vakító hófehérben!

Itt-ott egy kéklő szöglet,
mámorittas jácint sziget.
Napfényárban sárga liget,
bódító nárcisz illatot lehel.

Magnólia virágkorszorúját
méhek csókokkal szórják.
Gyöngyfüzéres virágágyon
tiszavirág éltű derűs álom!

Írta: Tóth-Hekkel Arany, 2012.