Hazánkban Bálint napját manapság egyre többen csak Valentin napként emlegetik. Ezen a napon - amelyet még a szerelmesek napjának is neveznek világszerte - megajándékozzák szeretteiket az emberek. Magyarországi népszerüsége alig 19 esztendőre tekint vissza. Természetesen a Valentin napnak is mint minden ilyen jellegű ünnepnek megvannak a követői és az ellenzői is.

Valentin kultusza a II. századra vezethető vissza, ekkor élt Valentin.

A legelterjedtebb történet szerint Valentin keresztény hite miatt II.

Szerelmed egy rózsa szirma,

mely szívemben újra nyílva

bearanyozza a napom,

csak azért, mert tőled kapom.

Szerelmed az égnek kékje,

szemeid tükrébe nézve

boldog arcomat csodálom,

olyan szép ez, mint egy álom.

Szerelmed a napnak fénye,

lágyan lengő szél zenéje,

minden, mire szívem vágyott,

beragyogja a világot.

Szerelmed az éjnek csendje,

csillagoknak fénylő selyme,

békét hozó, édes álom,

melyben párom megtalálom...

Írta : Kacsa Zsóka

2012.

Sivár falak, fehér ágyak,

Az ablakon ki-be jár a szél.

A fertőtlenítő mély szaga,

Az üvegen túl a fehér tél.

Vészt jelző csengő gyúl, csörren,

Nővér siet ajtónk előtt.

Szobákban fekvők szenvednek:

Arcukon kín,könny jön szemükből.

Fájdalomtól gyötört testbe

Csövek végén lévő tű hatol.

Tehetetlen, tűr az ember,

Vár, tán mégis jobbat hoz a sors.

Minden sejtben riadalom:

Jön a vég, vagy van még élet?

Önként tör fel az ajkakon

Miért pont velem teszed Istenem?

Arany lászló : A vak király !

Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy vak király. Mindenféle orvosok-doktorok próbálták meggyógyítani, de mindhiába, egyik sem ment semmire. Maga a király tudott volna ugyan egy orvosságot szemének, de azt senkinek sem mondta meg, hogy mi; akárki kérdezte tőle, csak azt felelte, hogy mihaszna mondja meg, mikor úgyse tudják megszerezni.

Volt ennek a királynak három egészen felnőtt legény fia.

Itt van már a farsang hava,

mulatságok időszaka.

Végre megint vigadhatunk, 

más bőrébe bebújhatunk.

Elfeledjük rossz napunkat,

feltesszük az álarcunkat,

feledve a gátlásokat,

vígan játszunk el másokat.

Maszkunk mögé elrejtőzve

hahotázunk kergetőzve,

bohóckodunk, csibészkedünk,

boldog szívvel színészkedünk.

Elmegyünk a mulatságba,

jelmezes farsangi bálba,

elővesszük jókedvünket,

kitáncoljuk a lelkünket.

Velencei karneválra

kivonul sok díszes dáma,

előkelő környezetbe,

ékes-fényes bálterembe.

KORMOS ARCÚ SZERETŐM

Megjöttél hát suttyomban,
kormos arcú szeretőm, télidőm.
Egy óriásit nyújtózkodva
magadra öltötted ünneplőd.

A vibráló fehérségben
fekete gyászruhás varjak.
Mily ünnepi díszőrsége
ez rövid napjainknak.

Vártam apró gyermekként jöttöd,
s leheleted ablakomra lebbentsd.
Kormos arcú szeretőm, télidőm,
üzeneted szél sodorta rögvest.

Kicsaltál a kavargó hóesésbe,
hópihéid olvadoztak arcomon.
Csapkodó széllel csipkedve,
vérem tüzességét csiholón.

Megidézted dédelgetett emlékeim,
kormos arcú szeretőm, télidőm.
Múltbéli nagylegényes jöttödet,
a csillámló selymességedet.

Oh, mily vígan fürdőztünk öledben,
amíg az egypár cipőnk jól átázott.
Dideregtünk már, de még élénken
játszottunk, ruhánkra havad ráfagyott.

Csillámló hótakaród zene-bonát,
vidámat csikorgatott talpunk alá.
Kormos arcú szeretőm, télidőm,
látványod elvakított szédítőn.

Lovasszánon röppenő kirándulás
volt a hóemberes napok édessége.
Jégvirágos mesebeli valós világ,
jégcsapokon csüngött ékessége.

Írta: Tóth-Hekkel Arany, 2012.

(F1 – férj ------------------------- F2 – feleség)

F1

Jóllaktál már, anyukám?

F2

Ettem, ettem, uracskám!

F1

Elrakhatom a tálat?

F2

Elfogott az utálat?
Szép, gömbölyű kezemben
Csirke combja ha libben,
Számat nagyra kitátom…
Baj, hogy nagyon imádom?

F1

Bajnak nem baj, csak az fáj,
Hogy megint rám mordultál:
„Hányadik már a pohár?
Csapvizet is ihatnál!”...
Megtiltotta az orvos,
Tudod, rákot is okoz!

F2

Nem a vízre mondta, te,
Ezzel nekem ne gyere!

Havazás

Ömlik a mindent eltakaró hó,
tiszta fehérben csillog a táj,
angyali lenge, szép pihe tolla
hullik az égből,
vén tuja lombjait ellepi már.

Ömlik a kertre, omlik az útra,
néma terekre csöndje zihál,
megzavarodva és kavarogva
hullik az égből,
szél veti szerte és messzire száll.

Kőszeghy Miklós

Havazás

Vakító csillogás lepi el a tájat,
Nagy pelyhekben hull a hó,
Az etetőben madarak csiripelnek,
Csemegézve az ízletes magvakat.

Ez alkalommal SZABÓ KILA MARGIT költőnőt mutatom be
szeretettel:



A KÖLTŐNŐ, ÍGY ÍR MAGÁRÓL!

Művész nevem: Szabó Kila Margit

Aranydiplomás, nyugdíjas óvónő vagyok.
12 éve írok rendszeresen verseket.
Alkotásaim több folyóiratban, 15 antológiában,
Irodalmi Rádióban, hangos könyvekben és 4 verses
kötetben jelentek meg.

2005-ben "Mécs László Irodalmi Díjoklevelet"
2010. november 10-én: "Cserhát Művész Kör Aranyoklevelet"
2011. november 12-én: "Cserhát Aranydiplomát" kaptam

 
A verset képbe szerkesztette Kárpáti Ilona /Loncus/

AJÁNLÁS

Szabó Kila Margit az a költő, akinek mindig van véleménye,
akinek mindenről egy vers jut az eszébe.

     (Még a farsangi mulatságok előtt... Egy aktuális vers közel fél                                       évszázad  után)        

1. A télnek nem szabad enyhének lenni.

A télnek szikrázni, haragudni kell,

hogy megtaníthassa az élőt várni

egy lágy, felengedő tavaszt. Az ember

ha ismeri jól a szigort, már tudja

becsülni a jót, a meleg szeretet

hangját és a békehír-hozó tettet,

de csak akkor, ha a nincset is tudja,

de csak akkor, ha a rosszat is tudja,

de csak akkor, ha a hamisat unja,

ismeri az élet ellentéteit,

oszló sötétjét és drága fényeit....