Ma már vidéken is csak elvétve ismerik és tartják meg ezt a hagyományos, régi ünnepet, amely úgy zajlik, hogy a gyerekek készítenek egy bábot, az úgynevezett kiszebábot, valamint különféle zajkeltő szerszámokat, majd kivonulnak a térre (mi a Tisza-partra) - élükön egy dobossal és egy kikiáltóval - miközben télűző rigmusokat kiabálnak például: Haj, ki kisze haj, kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget, haj kisze haj, és közben zörgetik a zajkeltő eszközöket, dudákat, sípokat, dobokat.
A babona szerint a kiszebáb elégetése megszabadítja az embereket minden bajtól

kisze bábú

felhők fodrán napfény csillan
tél hidege most elillan
kisze bábú tűzben égett
tavaszt hozzon az igézet

madár dalos hűvös reggel
rügyben őrzött levelekkel
kisze bábú vízbe fulladt
elvitte a jeges múltat

egy játékos szellő gyerek
kerget pajkos verebeket
kisze bábú szalma teste
elszaladt a tél, a beste

virágok nyílni akarnak
színt adni barna avarnak
kisze bábú sajnálhatod
Te ezt már meg nem láthatod
Komáromi János

kisze, kisze

kisze, kisze szalmából
perzselődj a lángoktól
vörös táncban hamvadj el
nekünk most már tavasz kell

kisze, kisze halálod
könnyű lesz, majd meglátod
pernyeként az égbe szállj
napsugarat megtalálj

kisze, kisze tél hava
jégszakállú, menj haza
dideregtünk eleget
vártuk már a meleget

kisze, kisze áldozat
tűz emészt, nem kárhozat
emléked még bennünk él
eltűntél már, mint a tél
Komáromi János

Lángolj, kisze, vidd a telet!

A farsang évszázadok óta tartó ünnep, mely már az ókorra is visszavezethető, s eleinte igencsak pogány hagyománynak számított. Ez az ünnep a tél és a tavasz nagy küzdelmének a szimbóluma, ezt jelenítjük meg ilyenkor.

Farsang a tavaszvárás pogánykori, igen változatos képet mutató ünnepeiből nőtt ki, gyakorlatilag a zajos mulatozás, a tréfacsinálás, bolondozás, eszem-iszom és az advent lezárulásával, a párkeresés, udvarlás időszaka.

VELÜNK ÉLŐ KÖLTŐK, ÍRÓK BEMUTATÁSA
Ez alkalommal:

SCHVALM RÓZSA KÖLTŐT MUTATOM BE

Schvalm Rózsa 1942-ben született Nagyvázsonyban,
azóta is ott él. Aktív életében postavezető volt.
Házassága sajnos válással végződött. A házasságából
egy fia született, akit 8 éves korától egyedül nevelt.
Már gyermekkorában is írt verseket és idősebb korban
kezdett el újra verseket írni.
A napokban fog megjelenni 2. verseskötete

Díjai:

- 2009. novemberében: Art díjas Oklevelet kapott
- 2010.

Megmondani, miért
szerettem beléd...
lettem a tiéd...
tartottam ki melletted...
vágytam naponta karjaidba...
Miért örültem...
a hozzád ragaszkodók bizalmának,
gyógyító sikereidnek...
Keseregtem,
bosszankodtam veled...
S ha ma rossz volt, vidámabb
holnapra készültem;
Nem rendített meg semmi,
Kitartottam, ahogy megfogadtam
jóban - rosszban.
Nehéz hivatásunk egész embert kívánt;
elfogadtuk: nem lehettünk mást.
Nem lehettünk egymással eleget.
A munka frontja többfelé szórt...
ellenségként kirabolt,
Áldozatul esett
az egymásra szánt idő
Ó!

Sötét erdő rejtekében,

holmadár se járt már régen,

élt egy kopár, magányos fa,

egymagában búslakodva.

Fáradt, fakó minden ága,

nem is gondolt a világra.

A madarak elkerülték,

lehullatta levéldíszét.

Törzse, kérge repedezve,

színét, fényét elvesztette.

Így élt ott a faremete,

semmi már nem érdekelte.

Egyszer szörnyű vihar támadt,

tépte, rázta a vén fákat.

Csatatér lett körülötte,

de csak elnézett fölötte.

A viharból forgószél vált,

tőből csavart ki sok szép fát,

de ő dacolt, biztosan állt,

nem adta meg könnyen magát.

Századok fohásza

(A magyar kultúra napjára)  

Mottó: „Hozz rá víg esztendőt…!”

Mióta csak nemzetünk

Él a Kárpát-völgyben,

Majd háromszín’ új hitünk

Tartós reménységben,

Hungária, Magyarhon,

Kicsiny Magyarország

Osztozol egy szép dalon,

Mert önazonosság

Átszáll a határokon,

Hol magyar szív dobban,

Leng a zászló s torkokon

Híres Himnusz harsan.

Boldogasszony énekét

Mára túlszárnyalva,

Mint madár ég peremét

Könnyedén súrolva!...

A kultúra - mint fogalom - jelenti az emberi társadalmak által létrehozott anyagi és szellemi javak összességét, ezen belül a műveltséget, az igaz, valós értékek megbecsülését, emberhez méltó magatartásformát, civilizált életet. A kultúra nem rombol, hanem alkot, építi, gyarapítja az anyagi és szellemi javakat, ismereteket. Önismeretre serkent, megbékélésre int (egymással és önmagunkkal), útmutatást ad, hogy el tudjunk igazodni -és élni- az ember alkotta szépségek erdejében.

 Drága, áldott, szép gyermekem,

érzed-e a szeretetem ?

Tudod-e , hogy érted élek,

minden rossztól védenélek...

Lennék tündér, ki varázsol,

csak , hogy tőled tartson távol

minden leselkedő veszélyt,

föléd nyújtva védő kezét...

Lennék én egy óriás fa,

hogyha éget a nap lángja,

adhassak tenéked árnyat,

nyugodt, békés, szép órákat...

Lennék csendes vizű folyó,

lágyan álomba ringató,

csónak, melyben messzi tájra

viszlek, hová szíved vágyna...