Van egy hivatás

Egy különös hivatás. Olyan, ami nem lehet
bárkié. Míg orvos, csillagász, művész, tanár…
bárki lehet, addig ez a hivatás nem lehet
mindannyiunké. Anya csak Nő lehet. Ez az ő
kiváltsága. Az ő hivatása. A legszebb és
a legnehezebb. A legnehezebb, hiszen olyan
hivatás, amely, sosem ad szabadságot, soha nem
enged pihenőt, állandó figyelmet, szeretetet,
odaadást kér, vár, követel. 
Ám mégis szép.

A költészet napját József Attila születésnapjára emlékezve 1964 óta minden évben április 11-én ünnepeljük Magyarországon.

József Attila (1905-1937)

Akár meg is fordíthatnánk a két dátumot: József Attila akkor született meg országosan elismert költőként, amikor Balatonszárszón kiállították róla a hivatalos halotti bizonyítványt. A kor- és pályatársak többsége csak a bulvárszenzációként tálalt halálhír után döbbent rá, milyen kivételes életművet alkotott ez a mindaddig csak "jó költő"-ként számon tartott, zavarba ejtően sokféle hangon megszólaló - ezért gyakran félreértett -, posztumusz fölfedezett zseni, akinek életútját kisgyermekkora óta váratlan veszteségek, lelki traumák, különös fordulatok szegélyezték -, s aki egyéni szenvedéseiből egyetemes érvényű költészetet teremtett.

Napfény -csalogató

Ébredj fel, Napsugár,
fényedet éhezzük,
engedd, hogy meleged
bőrünkön érezzük,
bontsd ki a virágok
szunnyadó szirmait,
ragyogd be életünk
szomorú napjait...
Simító sugarad
várja a természet,
te adsz a világnak
tengernyi szépséget,
öltöztesd viruló,
fenséges pompába,
lelkünket nőnapra
ünneplő ruhába...
Törő Zsóka

 Nőnapra

Egy szál virág, pár kedves szó,
– apró gesztus – ma ezt kapod.
Kívánom én, legyen ilyen,
mosollyal telt minden napod!

Mint menyasszony, talpig csillogó fehérben,
Úgy öltözteti tél a tájat, ragyogó kristályban.
Titokzatos meghittséget árasztva szívünkben,
Ahogy villany fénynél száll alá a hó,
puhán, csendesen.

Néma csendben alszik a város, békésen,
Reggel, mintha ujjá született volna, minden.
Talán nem is a földön lennénk, hanem a mennyben?
Milyen gazdagon alkotta meg a természetet Isten.

Tiszta, fehér paplannal takaródzik a világ,
Hósapkát kap minden ház, a legkisebb faág.

Csillag sosem voltam csúcson,

csak kis gyertya - világítón,

szaloncukor szívesebben

elfogadó tenyerekben.

Csillagszóróként mit adtam?

Tudást szórtam s visszakaptam

ezerféle szép alakban,

írásban, csodás szavakban.

Ágam alá ajándékot

az értelem bőven adott,

gyermek-hálát, inkább mosolyt,

felnőttként csendes visszhangot.

Szeretetem szép jeléül

bársonyos levelem zöldül...

Megtanultam tisztelni az ünnepeket. Az ünnep Isten ajándéka, más, mint a többi nap, s arra való, hogy hétköznapi mivoltunkból kivetkőződve tiszteljük önmagunkban az embert. Sajnálom azokat, akik nem tudnak ünnepelni. Az ünnep önmagunk fölemelése. Tiszta ünnepi ruhában és tiszta ünnepi gondolatokkal lehet csak ünnepelni, felülemelkedve a hétköznapokon s apró küzdelmeinken. Csak azünneplőbe öltözött ünneplő ember tudja megérteni annak a kijelentésnek a nagyságát, hogy Isten az embert saját képére teremtette.

KORAI TÉL

Hull a puha hó. Drága nagyanyám

lisztje suhogott által a szitán:

nem lesz sütemény, pelyhe szivacsos,

szívja anyaföld, szomjas, lyukacsos.

Hozta Katalin...Jósok keresik,

mennyi az igaz, mennyi az a hit,

melyről ez a nép vallott valaha,

s most is muzsikál múltból a dala.

Ünnep közeleg. Útja kopogó

November csodája

Csodát kínálsz, hitetlen vén november:
lám, nyílik még a sarkantyú virága!
Megszagolom, édes-keserű szender
fog el s mint anyját fellelő kis árva,
beledőlök egy régesrégi nyárba.
Jékely Zoltán

November


A bíbor tűz mily gyönge, bágyadt,
A sárga reggel mily halott!
Tegnapról mára már az ágak
Hálózata sem változott...

Egy vígaszom maradt: a képen
Fehér s ezüst vonásokat
Láthatok ott is, hol setéten
A tusba mártott toll szaladt...

Assisi Szent Ferenc halálának évfordulóján, október 4-én  először 1931-ben, Firenzében ünnepelték az állatok világnapját.

Az Állatok Világnapja az állatszeretetéről ismert Assisi Szent Ferenc ünnepe, azaz október 4., de világszerte, így 1991 óta Magyarországon is minden év október 4.-én tartják. (Assisi Szent Ferenc már a XIII. század elején azt hirdette, hogy mindent szeretnünk kell, ami körül vesz minket, legyen az élő vagy élettelen.)

A világnapon eredetileg a vadon élő állatok védelmére figyelmeztettek és pusztításuk ellen tiltakoztak, ma már minden védtelen élőlényre felhívják a figyelmet.

Őszi felhő lelkem mélyén,

nap is, köd is szunnyad régen

ifjúságom emlékképén,

múltam ragyog fénykévében.

Kaland-vihar, csalódások

számolatlan randevúja

egyesít folyót, patakot,

visz el sokszor álom-útra.

Ébredésem nyers valóság.

Kérdőjelek erdeiben

életem dalait fújják

víg madarak – a legszebben!

Mert a dal s a szó röpített

akkor is, ha épp pihentem,

kíméltem egy furcsa szívet,

mely folyton csak harcolt bennem.