KEDVES BARÁTAIM!


"Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek
hogy emberek lehessetek!"

Wass Albert






Várakozás... saját versem
Helena

Jégvirág az ablakomon
csendes téli estén...
pattog a tűz kályha mélyén,
vár a jó keresztyén.

Szívükben a várakozás
várják a megváltót..
kicsi Jézus megszülessék,
s hirdesse az igaz szót.

Költözzön a szívetekbe
szeretet és hála,
Karácsonynak szent ünnepén
igaz ember vágya..

Csillagszóró fénye ragyog
csendes téli estén,
megszületett kicsi Jézus..
neve dicsértessék.

"Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást."

Áprily Lajos: Karácsony-est (részlet)

[/center]

Négy Adventi gyertyaláng

Az első gyertyát gyújtsuk azokért, akik már nem lehetnek velünk.
A bölcs szívű vénekért, az ártatlan elesettekért.
Azokért, akik úgy óvtak minket az elmúlástól,
hogy maguk múltak el. Legyen övék az első gyertyaláng.
Azoké, akiknek lábnyomaiban újra kisarjadt a fű,
újra születtek a fák, és minden, ami élet.
Az édesanyákért, a jóságért, és gyermekeikért,
akik továbbra is őrzik a szeretet hatalmát.

      (Öt éve írtam)

Pirosba bújt ajándék -örömök

botladoznak hűs ablakok között.

Dobozokban szeretet - szeletek…

Bontogatják felnőttek, gyerekek.

Zöld ágakon gömbbe zárt fényvarázs:

tavaszváró, halk élni- akarás.

Csősz József

 2006.dec.1.

Négy hét van még karácsonyig,
S várjuk már az ünnepet,
Szép négygyertyás koszorúval
Köszöntjük az Adventet.

Három lila hirdeti, hogy
Hit, remény és szeretet,
A rózsaszín, hogy boldogság
Hassa át az ünnepet.

Feldíszítjük termésekkel,
Naranccsal meg almával,
Arany masni, fenyőtoboz
Ölelkezik gyertyával.

Egy-egy szálat meggyújtunk majd
Minden héten vasárnap,
Hogy a fénye szétáradjon,
Ragyogja be szobánkat.

Gyertya lángja elvarázsol,
Melengeti szívedet,
És fellobban kamrájában
A szunnyadó szeretet.

Ha négy gyertya ontja fényét
Az adventi koszorún,
Senki szíve nem maradhat
Bánatosan, szomorún.

Töltse be mindenki lelkét
Az isteni szeretet,
S várjuk együtt örömmel a
Betlehemi kisdedet.

Juhászné Bérces Anikó

A kívánság választ keressen...
S lépjen elő az árnyék mögül,
Mert a szeretet: fénynek örül.
S ez öröm látható lehessen...

A vágy is boldogan nevessen...
Hisz angyalként könnyedén röpül;
Mint a szellő a jászol körül.
S mindenkit gyengéden szeressen...

Mert csak várjuk áldott anyaként,
Hogy győz a megváltó gondolat.
Hisz zeng az angyalok dala rég,
S ez megkönnyíti a dolgokat.

Így mosolyt láthatunk eleget,
S higgyük, hogy eljön a szeretet!

Hóbor Gyula

Búcsúzik november,

kopogtat december,

a REMÉNY csillaga

ragyog a szemekben.

Ahogy a MEGVÁLTÓ

érkezését várták,

úgy várja mindenki

szíve titkos vágyát.

Jöjj el hát, megváltó

békesség, SZERETET,

tedd Te boldogabbá

a jó embereket !

Tisztítsa meg lelkünk 

az ünnep várása,

a tisztán hullott hó,

KARÁCSONY varázsa !

Felejtsünk haragot,

sértődést, bánatot,

tanuljunk JÉZUSTÓL

sok-sok alázatot !

Tanuljuk meg tőle,

mi a MEGBOCSÁJTÁS,

ne legyen közöttünk

veszekedés, bántás !

Ahogy az idő egyre hidegebbre és morcosabbra fordul, az emberbe beköltözik lassacskán a melegség és meghittség érzése, és a napok múltával egyre inkább várjuk már az advent időszakát, mely talán az év egyik legszebb ünnepét készíti elő.

Ma meggyújtjuk az első gyertyát az adventi koszorún, s kezdetét veszi a várakozás, a Jézus születésére való lelki felkészülés 4 hétig tartó időszaka.

Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen...

Négy Adventi gyertyaláng

Az első gyertyát gyújtsuk azokért, akik már nem lehetnek velünk.
A bölcs szívű vénekért, az ártatlan elesettekért.
Azokért, akik úgy óvtak minket az elmúlástól,
hogy maguk múltak el. Legyen övék az első gyertyaláng.
Azoké, akiknek lábnyomaiban újra kisarjadt a fű,
újra születtek a fák, és minden, ami élet.
Az édesanyákért, a jóságért, és gyermekeikért,
akik továbbra is őrzik a szeretet hatalmát.

Éjjeli béke

Hallgat a ház.
Holdtól csillogó üvegszemeit
belevillantja a sötétbe.
A kerítés tövében
a délután hevétől
még meleg a kő.
Pattog a tető.
Hűl.
A zsugorodó piros cserepek
egymáshoz simulnak.
A ház oldalában
vízzel félig töltött vaskád.
Belé óvatlan bogár esett,
sok-sok lábával harcol.
- Hátha még menekülhet.
A csöndbe belebőg egy tehén.
Éhes?
Vagy tán fejni kéne,
mert az este feledőbe ment,
s most tőgyét feszíti az élet.