TÁVOL  ÉS  KÖZEL

 

Hány dal szólt erről, szól ma is!…
Nem térben értendő,
ami mindenkinek nagy kincs:
múlt-jelen út-idő!

Mindannyiunknak szent ügyünk
az önálló család,
melyre távolról ügyelünk,
hisz mindig számít ránk.

Fiunk, lányunk és unokák
hívnak föl annyiszor,
csengetjük az új technikát,
melyből tanácsunk szól.

Gyorsuló, mobil-életünk
egymástól távolít,
s nem érhet el mindig kezünk,
hát visznek lépteink.

 

 

 

 

 

 

Egy megértő szó vagy pillantás többet érhet minden harcnál, amit megharcolhatunk.

Az asszonyok régóta ismerték egymást. Egyikük lakásában töltötték a délutánt egy tea és némi sütemény mellett. A gyerekek hasonló korúak és temperamentumúak voltak: ötéves ördögfiókák. Együtt játszottak a gyerekszobában, amíg a barátnők jóízűen kipletykálták a közös ismerősöket.

Az egyre hangosodó veszekedés után óriási visítás hallatszott a szobából.

 

 

 

                                        GYÖNGYSZEM BARÁTAINK

 

 

 

                                         Jó vezetőnk Zsóka nékünk,

                                         gondoskodón halad vélünk,

                                         mozgatja a kereket,

                                         fáklya lángját őrizvén,

                                         egy szeretet kanyarral,

                                         keresztúton átsuhanva.

Drága Barátnőm Kacsa Zsóka utolsó bejegyzése a Netlogon a csoportok megszűnése előtt.  Szombaton (19.-én) kitörölnek minden csoportot, úgy gondoltam jöjjünk össze itt a Networkön, Gyöngyszemek után, Gyöngyszemek-kavicsok néven. Remélem sokótokkal újra találkozunk.

 

 

Nem búcsúzunk!

 

 

Itt az utolsó hét, a szívem megdobban,
jön a búcsú napja, ez fáj most legjobban.

GYÖNGYSZEMEK voltatok, a jóbarátaink,
irodalmat, verset szerető társaink.

Oly jó volt veletek örömben osztozni,
a búcsú napjára soha nem gondolni.

Együtt dobbant szívünk, szépre, szeretetre
vágyott mindegyikünk , bajunk elfeledve.

Sokan közületek barátaim lettek,
velem együtt sírtak, máskor meg nevettek.

Nem akarunk most sem végleg elköszönni,
valahol biztosan össze fogunk jönni.

Célunk oly nemes volt, egyre törekedett,
hirdetni a szépet , jót és szeretetet.

Nem tudok tőletek végleg elszakadni,
nem lehet a "fáklyát" soha cserbenhagyni !

Lobogjon hát lángja igaz szeretetnek,
adjon még sok reményt a jó embereknek !

Szeretnék veletek újra találkozni,
örömben, bánatban jó szívvel osztozni.

Segíts hát bennünket erőt adó remény,
te az igazaknak segítője legyél !

Nem érhet itt véget a mi küldetésünk,
higgyük, hogy lesz egy új út, amire lépjünk !

Erős FÁKLYAVIVŐNK , mutasd, merre menjünk,
és mi hálás szívvel , boldogan követünk !

Kacsa Zsóka

 

 

 

Vajon hányan keresik a megbocsátás jelét, amit neked kell kitenned? Ne késlekedj!

A fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon. Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:
– Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé…

Áradt belőle a szó, elmesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen. A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére.