Nyújtom feléd kezem,

szorítsd meg hát te is

az enyémet, legyen

mosolyom nevenincs.

Te ott, én itt vagyok,

jelképes ölelés,

esik, mégis ragyog

a nap...Légy szerencsés!

Szerencsétlen múltunk

közös történelem,

majd száz évet mondunk:

filmként pörög bennem.

Valós hat évtized

öröme, bánata,

néhány nyár-üzenet

boldogság-látszata.

Nincsenek határok,

lobogónk nem gyászos.

A csonka test


Kezét-lábát a gyilkosok levágták
És otthagyták a vadon közepén,
S szóltak hozzá: nosza, munkára fel!
S szóltak gúnnyal: most járj,
ha tudsz, legény!
És továbbálltak a sötét haramják!

És a keze-lába-nincs nyomorék
Ott vergődik a vadon közepén,
És kínjában a csillagokat nézi
Ínsége rettenes éjjelén, -
Míg egyszer csak megindul.

Megindul úgy, hogy nem kell neki láb,
Mint a kőszirt, mit a vihar meglökött,
A meredélyen úgy zuhan alább.

A HARKÁLY

Dolgozik már hetek óta:

reppel e csőrzaj, e nóta

fegyverek halk ropogása.

Röppen odúra, az ágra.

Pirkad a májusi égbolt.

Ő vajon éjszaka hol volt?

Munkahelyén pici szíve

csendesedett... A sötétre

fátyolozott beteg törzsön

(gazda ment így el az őszön)

álmait hold ragyogása,

terveit meg se zavarta.

Anyák napjára

Van egy hivatás

Egy különös hivatás. Olyan, ami nem lehet
bárkié. Míg orvos, csillagász, művész, tanár…
bárki lehet, addig ez a hivatás nem lehet
mindannyiunké. Anya csak Nő lehet. Ez az ő
kiváltsága. Az ő hivatása. A legszebb és
a legnehezebb. A legnehezebb, hiszen olyan
hivatás, amely, sosem ad szabadságot, soha nem
enged pihenőt, állandó figyelmet, szeretetet,
odaadást kér, vár, követel. 
Ám mégis szép. Mert csak ő ismeri a titkot.

Jézus Pilátus előtt
(Munkácsy képe)

Állok merengve, hosszan, áhitattal:
Ez ő! Ilyen volt! Igy képzeltem én;
Álmomban éjjel, elmélkedve nappal
Kerestem arczát; végre föllelém.
Mit a halandó gyönge ismerettel,
Töprengve, könyvekből meg nem tanúl:
Az a te nagy lelkedbe rejtezett el,
Lángelméd érzi öntudatlanúl.
Reviczky Gyula



Kezdet...

Eljött a nap, amit várt a halandók tábora
megérkezett minden idők égi vándora.
Felnőtt, mint vessző száll, hontalan
hallgatta beszédét boldog, s boldogtalan.

TAVASZVÁRÓ SOROK

zord téli idő késleltette még

de rügyek szirmok készülődnek már

költő írja tavaszt sóhajt a rét,

amit az ember oly régóta vár

HÓVIRÁG

ha majd tűz a nap

búcsút intsz nekünk

már krókuszokat is

láthat szemünk

téli haragot

gyorsan feledünk

tavasz-fény szalad

elénk ha megyünk

TALÁN...

   A nő kérése nőnapon.

Mi nők, mi éltető erők,
életet adó, életet védő.
Emberi érző, vérző szívű,
kérő, könyörgő ők.
Ne bántsd, minek életet adtunk,
miért majd megszakadtunk.
Kit féltve vigyázunk,
érte mindig kiállunk.
Neked szültünk gyermeket,
ki utódod majd így lehet.
Továbbviszi életed,
taníts, neveld énvelem.
Fogd meg szépen kis kezét,
ha elesni éppen kész.
Töröld le a cseppeket,
mi szeméből elered.
Ne bántsd, hiszen fáj a szó,
legyen kedves, vigasz, jó.

FÉNYKÉP

Bíbor az ég, tarajos,

Vászna oly alkonyati.

Reggel halk nyáj legelész

Kék mezején…Valaki

Őrzi korán a barit.

Műremek. Fellege tüll.

Fordul a szél. Ez a kép

Pillanat múlva elül.

Sárga az ég, aranyos:

Nap fénye széttelepül.

Hallom, mint ver a szívem,

Ó-keréklánc – egyedül.

Megpihenek. Az utam

Lassan már véget is ér.

Könnyeket ont a szemem,

Fény tüze versben is él.

Téli madárvilág

Mikor itt van a tél, és hó fedi a tájat,
Nincs ennivalója a sok kismadárnak.
Keresik, kutatják fáról-fára szállva,
Raktak-e etetőt a ház udvarába?

A kertben a bokron virít-e sok bogyó,
Minek már színe is oly nagyon csábító.
Tudja ezt sok rigó, s jönnek reggelente,
A tűztövis bokrot naphosszat zörgetve,
A piros bogyókat sűrűn csipegetve,
Fekete szárnyukat meg-megrebbentgetve.

Ablak előtt nyárfán függnek az etetők,
Madarakat télidőben eleséggel segítők.

S Z Á Z A D O K   F O H Á S Z A
(A magyar kultúra napjára) Mottó: „Hozz rá víg esztendőt…!”

Mióta csak nemzetünk
Él a Kárpát-völgyben,
Majd háromszín’ új hitünk
Tartós reménységben,
Hungária, Magyarhon,
Kicsiny Magyarország
Osztozol egy szép dalon,
Mert önazonosság

Átszáll a határokon,
Hol magyar szív dobban,
Leng a zászló s torkokon
Híres Himnusz harsan.
Boldogasszony énekét
Mára túlszárnyalva,
Mint madár ég peremét
Könnyedén súrolva!...