Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen...
Tisztálkodjál belülről és kívülről. Felejts el mindent, ami a köznapok szertartása és feladata. Az ünnepet nemcsak a naptárban írják piros betűkkel. Nézd a régieket, milyen áhítatosan, milyen feltétlenül, milyen körülményesen, mennyi vad örömmel ünnepeltek! Az ünnep különbözés. Az ünnep a mély és varázsos rendhagyás. Az ünnep legyen ünnepies... mindenek fölött legyen benne valami a régi rendtartásból, a hetedik napból, a megszakításból, a teljes kikapcsolásból, legyen benne áhítat és föltétlenség. Az ünnep az élet rangja, felsőbb értelme. Készülj föl rá testben és lélekben.
Márai Sándor

Advent

Fenyőágak szívmelengető illata, viaszgyertyák átható fénye.
Koszorút köt lelkünkben az emberek szeretete.
Mosoly az arcokon, még akkor is, ha mindenhol fáj.
Kisgyermekek szemében a szívből jövő ragyogás.

Az angyalok már szárnyaikat bontják,
hogy békét hozzanak és áldást.
Végtelen, tiszta Öröm költözhet szívedbe.
Hallod? A szívkapun kopog. Csak engedd be!

Csukd be hát szemeid, hallgasd a kis csengőt!
Tudod, azt a Hangot. Ott a legbelsőt.
S ha meghallottad, a szereteted add tovább,
de ne csak addig, míg csonkig égnek az adventi gyertyák!
Sárándi Szilvia

Várom a havat, hófehéret,
a száncsengőt, a nevetésed,
piros sapkának fehér bojtját...
Kandallótűz meleget ont ránk.

Várom a téli nagy csodákat,
feldíszített karácsonyfákat,
narancs-fahéj illatú estet...
Békességet, nyugalmat, csendet!

Várom a családok mosolyát,
a búcsút intő gondok sorát,
a szívekbe költöző imát...
Mikor jön végre egy jobb világ?

Várom karácsony ígéretét,
lelkekbe lopott szeretetét...
Várom, hogy ne csak egy nap legyen,
várom: Ne kelljen várni sosem!

Szabadi Lívia

A négy gyertya

December reszket az éjben,
Fehér hó, a sötétségben.
A négy gyertya gyújtva, készen,
Karácsonykor ünnep lészen.

Én vagyok a béke lángja,
Szól az egyik, s meg is bánja.
Béke úgy sincs. Miért égjek?
Elaludt, csak füstje kéklett.

Másik így szól és meglobban,
hit a lelkekben alig van.
nem kell a hit lángja többet
Elhagyhatjuk ezt a földet.

Most a harmadik gyertyácska
Szólt csendesen, önmagába.
A szeretet lángja vagyok,
Hideg földön most meghalok.

Csak az utolsó kis gyertya,
Lángja remeg, fel nem adja,
A remény sugara vagyok
Soha, soha meg nem halok.

Aztán áthajolt kecsesen,
Lángjával lobbantott hiten.
Majd a szeretethez fordult,
S titokban könnye kicsordult.

Meggyújtotta annak lángját,
S a fény vitte angyal szárnyát,
megérintve béke csonkját,
Lángra lobbantva a gyertyát.

Minden karácsonykor súgja,
Ez az égő kicsi gyertya:
Én a remény lángja vagyok,
Soha, soha meg nem halok.
Benkő Gabriella

A karácsony ennyi lenne?

A karácsony a szeretet ünnepe -
hangoztatják egyesek -
Gyerekek, szülők együtt üljenek
békességben, kedvesen.
Az ezüstfenyőn gyertyák lobogjanak,
meghitt hangulat legyen,
fiúk, lányok csillagot szórjanak,
mindenki finomat egyen!
A karácsony ennyi lenne?

Meglepetést, ajándékot adni,
mások kedvére tenni,
minden szépet, mit kértél, megkapni
a jelentést elfeledni.
Az estét eltölteni barátságban,
vidáman, jószívűen,
majd a civódás kezdődik másnap,
neked az már nem ünnep.
A karácsony ennyi lenne?

Kétezer éve valaki megszületett:
ez a legnagyobb Szeretet,
egy jászolban Jézus élni kezdett,
ezt érdemes ünnepelned.
Odaadta önmagát - teéretted,
szívesen, ajándékként;
azért, hogy mindenki megérthesse:
el kéne fogadni szeretetét.
A karácsony ennyi lenne.
Árnika Hanga