ÉDEST A KESERŰVEL

                                           Barangolok veled a neten,

                                           Éteren áti ismeretlen.

                                           Barátkozom veletek,

                                           De jó is ez gyerekek!

                                           Jönnek vidik szép zenékkel,

                                           Ügyes kezek remekével.

                                           Versek, viccek, mesés tájak,

                                           Így leszünk mi lelkitársak.

                                           Útrakelnek a köszöntők,-

                                           Örökzöldek, szép emlékek.

                                           Nosztalgiára szólítón,-

                                           Lelkünk közepén hasítón.

                                           Szívek mélyén bezárkózván,

                                           Lakat alól előbújván.

                                           Régmúltat megidézvén,-

                                           Ifjúságunk beleértvén.

                                           Elbolyongtam, tekeregtem,

                                           Gondolatim mélységében.

                                           Földünkön imbolygás,-

                                           Talpunk alatt ingovány.

                                           Vakáció? Eltűnt ováció!

                                           Csődölűnk és lőcsölünk.

                                           Nyaralás nyista máma,-

                                           Ennivalóra szükösen járja.

                                           Neked is van, neki is.-

                                           Nekik is és nekem is.

                                           Édes érzés, de teher is,

                                           Cipeljük, ha teper is.

                                           Húzza-húzza a hátunk,

                                           Görnyedésig roskadunk.

                                           Nem nyafogunk,- tesszük

                                           Dolgunk és vonszolunk!

                                           Meddig? Útunk végéig,-

                                           Hátunkon az édest a keserűvel.

                                           Ami előbb-utóbb lekerül,

                                           S angyal szárnyon elrepül!