Négy Adventi gyertyaláng

Az első gyertyát gyújtsuk azokért, akik már nem lehetnek velünk.
A bölcs szívű vénekért, az ártatlan elesettekért.
Azokért, akik úgy óvtak minket az elmúlástól,
hogy maguk múltak el. Legyen övék az első gyertyaláng.
Azoké, akiknek lábnyomaiban újra kisarjadt a fű,
újra születtek a fák, és minden, ami élet.
Az édesanyákért, a jóságért, és gyermekeikért,
akik továbbra is őrzik a szeretet hatalmát.

 

      (Öt éve írtam)

 

Pirosba bújt ajándék -örömök

botladoznak hűs ablakok között.

 

Dobozokban szeretet - szeletek…

Bontogatják felnőttek, gyerekek.

 

Zöld ágakon gömbbe zárt fényvarázs:

tavaszváró, halk élni- akarás.

 

Csősz József

 2006.dec.1.

 

 

 

 

Négy hét van még karácsonyig,
S várjuk már az ünnepet,
Szép négygyertyás koszorúval
Köszöntjük az Adventet.

Három lila hirdeti, hogy
Hit, remény és szeretet,
A rózsaszín, hogy boldogság
Hassa át az ünnepet.

Feldíszítjük termésekkel,
Naranccsal meg almával,
Arany masni, fenyőtoboz
Ölelkezik gyertyával.

Egy-egy szálat meggyújtunk majd
Minden héten vasárnap,
Hogy a fénye szétáradjon,
Ragyogja be szobánkat.

Gyertya lángja elvarázsol,
Melengeti szívedet,
És fellobban kamrájában
A szunnyadó szeretet.

Ha négy gyertya ontja fényét
Az adventi koszorún,
Senki szíve nem maradhat
Bánatosan, szomorún.

Töltse be mindenki lelkét
Az isteni szeretet,
S várjuk együtt örömmel a
Betlehemi kisdedet.

Juhászné Bérces Anikó

 

 

 

A kívánság választ keressen...
S lépjen elő az árnyék mögül,
Mert a szeretet: fénynek örül.
S ez öröm látható lehessen...

A vágy is boldogan nevessen...
Hisz angyalként könnyedén röpül;
Mint a szellő a jászol körül.
S mindenkit gyengéden szeressen...

Mert csak várjuk áldott anyaként,
Hogy győz a megváltó gondolat.
Hisz zeng az angyalok dala rég,
S ez megkönnyíti a dolgokat.

Így mosolyt láthatunk eleget,
S higgyük, hogy eljön a szeretet!

Hóbor Gyula

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Búcsúzik november,

kopogtat december,

a REMÉNY csillaga

ragyog a szemekben.

 

Ahogy a MEGVÁLTÓ

érkezését várták,

úgy várja mindenki

szíve titkos vágyát.

 

Jöjj el hát, megváltó

békesség, SZERETET,

tedd Te boldogabbá

a jó embereket !

 

Tisztítsa meg lelkünk 

az ünnep várása,

a tisztán hullott hó,

KARÁCSONY varázsa !

 

Felejtsünk haragot,

sértődést, bánatot,

tanuljunk JÉZUSTÓL

sok-sok alázatot !

 

Tanuljuk meg tőle,

mi a MEGBOCSÁJTÁS,

ne legyen közöttünk

veszekedés, bántás !

 

 

 

 

Ahogy az idő egyre hidegebbre és morcosabbra fordul, az emberbe beköltözik lassacskán a melegség és meghittség érzése, és a napok múltával egyre inkább várjuk már az advent időszakát, mely talán az év egyik legszebb ünnepét készíti elő.

 

 

Ma meggyújtjuk az első gyertyát az adventi koszorún, s kezdetét veszi a várakozás, a Jézus születésére való lelki felkészülés 4 hétig tartó időszaka.

 

 

 

 

 

Ha az ünnep elérkezik az életedben, akkor ünnepelj egészen...

 

 

 

 

 

Négy Adventi gyertyaláng

Az első gyertyát gyújtsuk azokért, akik már nem lehetnek velünk.
A bölcs szívű vénekért, az ártatlan elesettekért.
Azokért, akik úgy óvtak minket az elmúlástól,
hogy maguk múltak el. Legyen övék az első gyertyaláng.
Azoké, akiknek lábnyomaiban újra kisarjadt a fű,
újra születtek a fák, és minden, ami élet.
Az édesanyákért, a jóságért, és gyermekeikért,
akik továbbra is őrzik a szeretet hatalmát.

Éjjeli béke

Hallgat a ház.
Holdtól csillogó üvegszemeit
belevillantja a sötétbe.
A kerítés tövében
a délután hevétől
még meleg a kő.
Pattog a tető.
Hűl.
A zsugorodó piros cserepek
egymáshoz simulnak.
A ház oldalában
vízzel félig töltött vaskád.
Belé óvatlan bogár esett,
sok-sok lábával harcol.
- Hátha még menekülhet.
A csöndbe belebőg egy tehén.
Éhes?
Vagy tán fejni kéne,
mert az este feledőbe ment,
s most tőgyét feszíti az élet.

Fehér csipkedíszbe öltöztek fel a fák,

varázslatosan szép, mint egy mesevilág.

 

Ködbe burkolózott a sejtelmes határ,

elköltözött délre minden vándormadár.

 

Lelkünket megülte novemberi ború,

búcsúzó természet...Ez olyan szomorú !

 

Ám a sötétségben felbukkant egy csillag,

lelkem belerezdült, félve, hogy elillant.

 

De a csillag fénye elhozta a reményt,

felé nyújtott kezem elérte, mit remélt.

 

Novemberi őszben a tavaszt megleltem,

megtaláltam végre, akit rég kerestem.

 

 

Josphine Wall festménye

 

 

 

Az életedet te irányítod!

 Minden egyes napod hoz valami újat,
s ettől megváltozhat az egész életed.
Ha nyitott szemmel jársz, e mozgalmas világban,
a változást talán, észre is veszed.
Naponta kitárul előtted egy ajtó,
egy új világra nyitja, csukott szemedet.
Mindig csak rajtad áll, – csak te rajtad múlik,
hogy bezárd magad mögött a régieket.

Ajtók között élünk, s néha tétovázunk,
viseljük a múltat, mint egy rossz ruhát.

A sziget.

Régi jó cimborámmal,Kid kapitánnyal ücsörögtünk a tengerparti matróz kocsma hűvös kő falaitól körbevéve,s kortyolgattuk tüzes kubai fehér rumot. 
Nem sokan voltak az ivóban,mi egy sörtől megbarnult tölgyfa asztalnál ültünk a fényesre csiszolódott lócán. 
Kint ragyogóan sütött a nap,s az ablakokon beszűrődő fény nyalábok kékesre színeződtek az ivóban terjengő dohányfüsttől. 
A bejárat főlé akasztott,cégérként szolgáló horgony,melyre az ablakon keresztül pont ráláttunk,a kékes homálytól szinte mesebeli megvilágítást kapott. 
Barátom igencsak nem volt beszédes hangulatban,pedig már jó régen volt mikor utoljára találkoztunk,s ezernyi történet várt megbeszélésre. 
Szóvá is tettem: 

- Nyomja valami a lelkedet cimbora? 

Rám nézett,tengerkék szemében valami furcsa fény gyúlt,s csapzott ősz fejével bólogatva adta a tudtomra,hogy valami tényleg bántja. 

- Ha megkönnyebbülést okoz,tudod,hogy nekem bármit elmondhatsz!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

KÖDDÉ VÁLTÁL

Hiába várom a nap tüzes csókját,
szinte megdermed a pára a számon,
hiába nézem oly gyakran az órát:
jössz-e vagy sem? - utóbb csak kitalálom.

Annyiszor kések és annyiszor késel,
gyakran a ködbe vész száz titkos percünk,
mégse' derül ki a holnapi fényben:
nélkülem-nélküled mennyi a vesztünk.

Ködlepte, fénytelen, hűs szerelemre
húzhatsz divatjamúlt maxi-kabátot,
dérré fehérül, elolvad, örökre
eltűnik számtalan köd-hazugságod...

Fülembe sírja bánatát a szél.
Érzi(?) - bennem rokon lélekre lelt.
Hisz' olyanok vagyunk mi mind a ketten,
mint egy - egy elhagyott, kopár őszi kert.
Sírj, csak sírj. Veled sírok én is.
Zúgd a fülembe csendesen a bánatod.
S kerengő táncban váljunk eggyé.
Könnyeidet egyedül csak én,
s könnyeimet egyedül csak Te láthatod.
Add nékem páromul magadat.
Színes avart taposva, bujdossunk el
a szunnyadó néma fák között.
Szálljunk fel együtt a magas Égig,
mely bennünket oly régóta várva,
szikrázó, csillagpalástba öltözött.
Sírj, csak sírj.

Melled dombja vánkosom.
Szívem közepébe, szívednek
ezernyi gyökerét fontad.
Ujjaim hálásan dicsérik
hajad, s bőröd illatát.

Veled még a jó is más.
Csitt csak - Most ne szólj.
Most nem kellenek a szavak.
Csak érezd tovább még velem
szíveink egymásban lüktető gyökerét.

Szemed fényes tükrét látom.
Lobbanó tüzétől úgy érzem
én, már nem is én,
hanem már Te vagyok.
Mert magadhoz oly közel engedtél,
mindenem vagy.

 

 

                                   

                                           ÉDEST A KESERŰVEL

 

                                           

                                           Barangolok veled a neten,

                                           Éteren áti ismeretlen.

                                           Barátkozom veletek,

                                           De jó is ez gyerekek!

Ott vagy velem mindenhol

 

A mellemen nyugvó kezem alatt,
A tájon vadul nyargaló szélben.
Az alvó hegyek aranyló lábánál,
S a Naptól, fényben úszó Égben.

A párnámon száradó könnyben,
A kimondatlan szavakban.
Az erdő suttogó sűrűjében,
S a lehullott avarban.

A sietős, hűs patak vizében,
A léptem alatt roppanó hóban.
Az ablakon végigcsorgó esőben,
S a némán ringatózó tóban.

A liliom bódító illatában,
A friss meleg kenyérben.

T Ü K Ö R C S E R E P E K 

„Ha valamiben nem hiszünk, az még nem biztos, hogy nem létezik” 
(Captain Kid) 

Nem tudom, ki hogyan van vele, de nekem a szürkén csepegő, esős napok mindig valami nosztalgikus, s melankolikus érzést jelentenek. 
Most is szemerkél az eső, s dacára annak, hogy augusztus elejét írjuk, a hőmérő skáláján mindössze 21 fok olvasható, s ez nem éppen a tomboló nyarat jelenti. 
Az állandóan zajosan csivitelő verebek is hallgatnak és a lombok fedezékébe bújva várják, hogy végre kisüssön a nap, újra fénnyel borítva be a szürke pára pamacsokkal borított tájat. 
A feszesen őrt álló villany póznán egy vadgalamb pár bújik egymás mellé fázósan, várva hogy az éltető napfény felszárítsa a tollukról csepegő eső vizet.

 

 

 

Élj vidáman!

Nevess, kacagj, legyél vidám!
- Az élet szép dolog.
Kiket kerül a csüggedés,
gyakrabban boldogok.
Ne bénítson a félelem,
ne bőszítsen harag.
Csak járd az utad csendesen,
mint égen, fenn a Nap.
Lelkedet béke hassa át,
áradjon víg derűd,
szíved szeressen igazán,
- s keresd az egyszerűt.
Ne lásd a hírt, mely szomorít!
- A természet csodás!
Legyen a napi programod
az ébren álmodás.
Figyeld szavad, s miről beszélsz,
valósággá lehet.
Mert teremthet a józan ész,
s a kínzó képzelet.
Tudatosan, jelenben élj,
merj álmodni nagyot!
Gondolhatsz jót és rosszat is,
- pontosan azt kapod.
Amitől félsz, az szembe jön,
el nem kerülheted.
A szerencse rád mosolyog,
ha azon jár eszed.
Gondold hát végig, s mosolyogj,
kacagj, legyél vidám!
Ezt ajánlom, de ez bizony
csak az én teóriám...

Aranyosi Ervin

 

 

 

 

 

 

 

Megsúgom titkomat...

 

 

 

TÁVOL  ÉS  KÖZEL

 

Hány dal szólt erről, szól ma is!…
Nem térben értendő,
ami mindenkinek nagy kincs:
múlt-jelen út-idő!

Mindannyiunknak szent ügyünk
az önálló család,
melyre távolról ügyelünk,
hisz mindig számít ránk.

Fiunk, lányunk és unokák
hívnak föl annyiszor,
csengetjük az új technikát,
melyből tanácsunk szól.

Gyorsuló, mobil-életünk
egymástól távolít,
s nem érhet el mindig kezünk,
hát visznek lépteink.

 

 

 

 

 

 

Egy megértő szó vagy pillantás többet érhet minden harcnál, amit megharcolhatunk.

Az asszonyok régóta ismerték egymást. Egyikük lakásában töltötték a délutánt egy tea és némi sütemény mellett. A gyerekek hasonló korúak és temperamentumúak voltak: ötéves ördögfiókák. Együtt játszottak a gyerekszobában, amíg a barátnők jóízűen kipletykálták a közös ismerősöket.

Az egyre hangosodó veszekedés után óriási visítás hallatszott a szobából.

 

 

 

                                        GYÖNGYSZEM BARÁTAINK

 

 

 

                                         Jó vezetőnk Zsóka nékünk,

                                         gondoskodón halad vélünk,

                                         mozgatja a kereket,

                                         fáklya lángját őrizvén,

                                         egy szeretet kanyarral,

                                         keresztúton átsuhanva.

Drága Barátnőm Kacsa Zsóka utolsó bejegyzése a Netlogon a csoportok megszűnése előtt.  Szombaton (19.-én) kitörölnek minden csoportot, úgy gondoltam jöjjünk össze itt a Networkön, Gyöngyszemek után, Gyöngyszemek-kavicsok néven. Remélem sokótokkal újra találkozunk.

 

 

Nem búcsúzunk!

 

 

Itt az utolsó hét, a szívem megdobban,
jön a búcsú napja, ez fáj most legjobban.

GYÖNGYSZEMEK voltatok, a jóbarátaink,
irodalmat, verset szerető társaink.

Oly jó volt veletek örömben osztozni,
a búcsú napjára soha nem gondolni.

Együtt dobbant szívünk, szépre, szeretetre
vágyott mindegyikünk , bajunk elfeledve.

Sokan közületek barátaim lettek,
velem együtt sírtak, máskor meg nevettek.

Nem akarunk most sem végleg elköszönni,
valahol biztosan össze fogunk jönni.

Célunk oly nemes volt, egyre törekedett,
hirdetni a szépet , jót és szeretetet.

Nem tudok tőletek végleg elszakadni,
nem lehet a "fáklyát" soha cserbenhagyni !

Lobogjon hát lángja igaz szeretetnek,
adjon még sok reményt a jó embereknek !

Szeretnék veletek újra találkozni,
örömben, bánatban jó szívvel osztozni.

Segíts hát bennünket erőt adó remény,
te az igazaknak segítője legyél !

Nem érhet itt véget a mi küldetésünk,
higgyük, hogy lesz egy új út, amire lépjünk !

Erős FÁKLYAVIVŐNK , mutasd, merre menjünk,
és mi hálás szívvel , boldogan követünk !

Kacsa Zsóka

 

 

 

Vajon hányan keresik a megbocsátás jelét, amit neked kell kitenned? Ne késlekedj!

A fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon. Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:
– Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé…

Áradt belőle a szó, elmesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Minden vágyadnak eleget tenni: ez az emberi élet legnagyobb művészete. Akinek sikerül, az boldog. Ehhez azonban fontos, hogy kevés vágyad legyen. A vágy az emberi lélek növényzete. Gyökere van, szára, és csúcsán időnként kivirágzik az öröm. Minden gyökérnek az a célja, hogy virágot hozzon. Azonban a jó kertész gondosan ügyel kertjének növényzetére.