Együtt

Az ember szikrázó,
Villám-pillanata
Tátongó mélységet
És vidám ragyogást
Önt ki magából.
És amit gondol,
Kileheli a nyelv a szájból.
Szavakba bújnak
Arcodon az ütések,
A vidám mosolyok,
És a megpihent hajnalok.
Ma úgy szeretném, hogy az éjszaka szóljon,
És mondja el a hold bánatát,
Hallja mindenki az ő sóhaját,
Azt a jós-igét, amint a távol tűzfénye
Lemezteleníti az arcom,
És rányomja a jövő bélyegét.
Így maradok veletek,
Kik szeretitek a verseket,
A szép szavakat és önmagatokat.

 

 

Kalandrapacsirta

Hol énekelsz ilyen gyönyörûen
ily tisztán ilyen végzetszerûen
csi – csi – csi próbálod és ráhúzol
a sûrû lombok közül valahol
szaporázod a hangot azután
a torkodig lerántod és sután
kipirosítod mintha nyelvedet
nyújtanád ki a nagy világ felett
pedig csak játszol egy-egy jelet adsz
a vad szerelmesednek – az igaz
de azt is inkább magadnak teszed
madár miféle isten van veled
hogy ilyen gyönyörûen énekelsz
láthatatlan hangon az égre kelsz
közben közel vagy egészen belül
az én heves szívemben egyedül?

VHpMcJ https://www.genericpharmacydrug.com

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Nem siratom februárt,

Ő se sirat engemet,

Tiszta fényű napsugár

Aranyozza az eget.

 

Búcsúzom hát a téltől,

Nem kívánom vissza már,

Remélem, hogy tavasz jön,

Útban fecske- s gólyapár.

 

Talpunk alatt zöldebb fű

Fogad majd, ha játszani

Hívom unokához hű

Nagyapámat s kacagni

 

Fogunk, ha a labda száll…

Nem törődünk semmivel,

Aki velünk tart, jól jár,

Kedvünk magasba szökell.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Ő most nem az igazságos,

nekünk mégis sok-sok jót hoz…

Valamikor Júdeában,

később Etiópiában

hirdette az igaz hitet,

megérintve éhes lelket.

Az Úr feltámadásával

és Júdás árulásával

választották apostolok

maguk közé… Legyen csak ott,

ahol úgy, mint népvezérek

hirdetik a bölcsességet…

 

Hogy tartja a népi mondás?

Mikor is jön ez a Mátyás?

 

 

 

Lassan kitavaszodik,

naptűz heve melegít,

ablak szeme csupa könny,

ajtón kopog az öröm.

 

Arcod keresi a fényt.

Éhes pici babaként

rágcsálsz puha rügyeket,

s hagysz el fagyos ügyeket.

 

Bőröm selyem erein

hozzád fut a puha rím…

Ez már tavaszi románc,

szinte sivatagi tánc !

 

Folttá apad a magány.

Nővé nemesül a lány.

Asszony csodaszerein

élj, ha leteper a kín.

 

Kedves, sok ez a parázs,

szinte tüzes a varázs.

Égő csoda-madarak

szárnyán menekül a nap.

 

Vége lett a télnek,

búsulnak a busók,

tőlük sem,

hótól sem,

semmitől sem féltek

az emberek immár,

harcolni nem kellett.

Langymeleg napsugár

olvasztott fel fagyot…

Raktárba – álarcok!

 

Pályázati kiírás

 A Poet.hu, a Dél-Alföldi Művészeti Kör (Déemká) - a Pesterzsébeti Pedagógiai Intézet (PEPI) és a Gézengúz Óvoda támogatásával - országos, nyílt, tematikus, pénzdíjas gyermekvers pályázatot hirdet.

A „Válaszok Miértkének” című gyermekvers pályázat sorozat első része

„Föld” témakörben

2012. február 10-én indul.

 

1. témakör: Föld

· Mindannyiunk otthona – emberek a földön (különbözőségek)
· Nap, Hold, csillagok – nappalok és éjszakák - A hét napjai
· Évszakok
· Tavaszi kerti munkák – növények védelme, talaj és lakói - kukac, vakond stb.

Az anyanyelv nemzetközi napja. Banglades javaslatára az ENSZ (UNESCO) 1999-ben február 21.-ét nemzetközi anyanyelvi nappá nyilvánította. 2000-ben ünnepelték először. A világnapot annak emlékére tartják, hogy 1952-ben Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé, noha a bangladesiek anyanyelve a bengáli. Február 21-én Dakkában a diákok fellázadtak az anyanyelv elnyomása ellen. Ekkor a rendőrség összetűzött a tüntetőkkel és öt diákot megöltek.

 

A Zsuzsanna héber eredetű bibliai név. Jelentése: liliom. Magyarországon a 17. századtól kezdve egészen az 1980-as évekig az egyik leggyakoribb női név volt.

Az Ószövetségben olvashatjuk Zsuzsanna történetét, akit fürdőzés közben meglesett két vénember, akik bírák voltak. Mindkettő vágyakozni kezdett a szép fiatalasszony iránt. Amikor Zsuzsanna egyedül maradt, a bírák megzsarolták, hogy ha nem lesz az övék, akkor megvádolják, hogy házasságtörésen érték egy ifjúval.

 

 

"Nem eszi meg a farkas a telet"...

Bizony, messze van még a kikelet .

 

Ki örül ennek ? Csak a gyerekek .

Építhetnek most hóembereket.

 

Dombok oldalán vígan szánkóznak,

arcuk kipirul, úgy hógolyóznak.

 

Hó borítja a szántóföldeket,

fagytól védve meg a vetéseket.

 

Hódunna alatt alszik Föld Anyó,

gyűjti erejét, békés álma jó.

 

Bizony, visszatért kemény Tél Apó,

mindent beborít fehér takaró.

 

Szegény emberek sokan szenvednek,

hideg otthonuk, már nem fűthetnek.

 

 

 

 

 

 

erdélyi magyar író és költő

Válaszút 1908. január 8. anyai nagyszülők  kastélyában  jön a világra — Astor  Florida  1998. február 17.-én tért meg Csaba királyfi seregéhez

Természetérzéke, tájmegidéző képessége csodálatos.  A természet titkait kereső embernek a lélek megpihenését, a természet csodálata jelentette.   Mindig gyönyörűen és szeretettel jelenítette meg a természetet. Művei szélesen hömpölygő, robbanó erejű, nagyvonalú alkotások.

 

 

 

 

Busójárási kétsoros

 

Kezdődik a busójárás,
Vége van a télnek.
Remélem a busó maszkok
Ide bele férnek.

 

Waldinger Ágnes

 

 

 

Mohács  messze földön ismert népszokása a Busójárás a tavaszi napforduló idejére esik. A busójárás a más népek hiedelemvilágában is megtalálható télbúcsúztató, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló ünnepek családjába tartozik.

A népszokás megjelenéséről 1792-es egyházi látogatás leírásából vannak az első adatok.

 

A Julianna latin eredetű női név a Juliánusz férfinév női párja, jelentése: ragyogó; Jupiternek szentelt.
Míg régebben nagyon elterjedt női név volt, az 1990-es években a Julianna ritka, a 2000-es években nem szerepel a 100 leggyakoribb női név között.

Julianna ókeresztény vértanú neve egyike a legkedveltebbeknek a magyar női nevek között. Ő a névadója a Júlia szép leány balladai alakjának. Ennek ellenére a liturgikus és népi hagyományban szinte nem is találkozunk vele.

 

 

 

 

EMLÉKEZÉS KÖLTŐKRE, ÍRÓKRA ---  I. rész

 

 

 

 

JÓZSEF ATTILA:

1905. április 11-én született: Budapest /Ferencvárosban/
1937. december 3-án tragikus körülmények között
hunyt el: Balatonszárszón

1921-től kezdett folyamatosan verselni. Formanyelvébe szinte az
egész magyar líra hagyományát beolvasztja, Csokonaitól Illyésig,
Füst Milánig, Kassákig, beleértve Petőfit, Aranyt, Adyt és a Nyugat
nagyjait szinte kivétel nélkül.

1922 őszén Juhász Gyula biztatására jelent meg első verseskötete a:
Szépség koldusa, ezt követően még 6 kötete.

"Csodagyereknek tartottak, pedig csak árva voltam" írta később önéletrajzában.

"Minden, ami költészetünkben addig volt, beleolvadt József Attilába, minden,
ami azóta van, vele kezdődik"- írta róla: László Zoltán író

Kitüntetésekben csak halála után részesült
Díjai:
- 1935-ben és 1936-ban Baumgarten-jutalmat adományoztak neki
- 1938-ben: posztomusz Baumgarten-díjat kapott
- 1948-ban: posztomusz Kossuth-díjban részesült



- Születésének napja, április 11.

 

 

 

Hazánkban Bálint napját manapság egyre többen csak Valentin napként emlegetik. Ezen a napon - amelyet még a szerelmesek napjának is neveznek világszerte - megajándékozzák szeretteiket az emberek. Magyarországi népszerüsége alig 19 esztendőre tekint vissza. Természetesen a Valentin napnak is mint minden ilyen jellegű ünnepnek megvannak a követői és az ellenzői is.

Valentin kultusza a II. századra vezethető vissza, ekkor élt Valentin.

A legelterjedtebb történet szerint Valentin keresztény hite miatt II.

Szerelmed egy rózsa szirma,

mely szívemben újra nyílva

bearanyozza a napom,

csak azért, mert tőled kapom.

 

Szerelmed az égnek kékje,

szemeid tükrébe nézve

boldog arcomat csodálom,

olyan szép ez, mint egy álom.

 

Szerelmed a napnak fénye,

lágyan lengő szél zenéje,

minden, mire szívem vágyott,

beragyogja a világot.

 

Szerelmed az éjnek csendje,

csillagoknak fénylő selyme,

békét hozó, édes álom,

melyben párom megtalálom...

 

 

Írta : Kacsa Zsóka

 

2012.

Sivár falak, fehér ágyak,

Az ablakon ki-be jár a szél.

A fertőtlenítő mély szaga,

Az üvegen túl a fehér tél.

 

Vészt jelző csengő gyúl, csörren,

Nővér siet ajtónk előtt.

Szobákban fekvők szenvednek:

Arcukon kín,könny jön szemükből.

 

Fájdalomtól gyötört testbe

Csövek végén lévő tű hatol.

Tehetetlen, tűr az ember,

Vár, tán mégis jobbat hoz a sors.

 

Minden sejtben riadalom:

Jön a vég, vagy van még élet?

Önként tör fel az ajkakon

Miért pont velem teszed Istenem?

Arany lászló : A vak király !

 

Hol volt, hol nem volt, még az Óperenciás-tengeren is túl volt, volt a világon egy vak király. Mindenféle orvosok-doktorok próbálták meggyógyítani, de mindhiába, egyik sem ment semmire. Maga a király tudott volna ugyan egy orvosságot szemének, de azt senkinek sem mondta meg, hogy mi; akárki kérdezte tőle, csak azt felelte, hogy mihaszna mondja meg, mikor úgyse tudják megszerezni.

Volt ennek a királynak három egészen felnőtt legény fia.

 

 

 

Itt van már a farsang hava,

mulatságok időszaka.

Végre megint vigadhatunk, 

más bőrébe bebújhatunk.

 

Elfeledjük rossz napunkat,

feltesszük az álarcunkat,

feledve a gátlásokat,

vígan játszunk el másokat.

 

Maszkunk mögé elrejtőzve

hahotázunk kergetőzve,

bohóckodunk, csibészkedünk,

boldog szívvel színészkedünk.

 

Elmegyünk a mulatságba,

jelmezes farsangi bálba,

elővesszük jókedvünket,

kitáncoljuk a lelkünket.

 

Velencei karneválra

kivonul sok díszes dáma,

előkelő környezetbe,

ékes-fényes bálterembe.

KORMOS ARCÚ SZERETŐM

Megjöttél hát suttyomban,
kormos arcú szeretőm, télidőm.
Egy óriásit nyújtózkodva
magadra öltötted ünneplőd.

A vibráló fehérségben
fekete gyászruhás varjak.
Mily ünnepi díszőrsége
ez rövid napjainknak.

Vártam apró gyermekként jöttöd,
s leheleted ablakomra lebbentsd.
Kormos arcú szeretőm, télidőm,
üzeneted szél sodorta rögvest.

Kicsaltál a kavargó hóesésbe,
hópihéid olvadoztak arcomon.
Csapkodó széllel csipkedve,
vérem tüzességét csiholón.

Megidézted dédelgetett emlékeim,
kormos arcú szeretőm, télidőm.
Múltbéli nagylegényes jöttödet,
a csillámló selymességedet.

Oh, mily vígan fürdőztünk öledben,
amíg az egypár cipőnk jól átázott.
Dideregtünk már, de még élénken
játszottunk, ruhánkra havad ráfagyott.

Csillámló hótakaród zene-bonát,
vidámat csikorgatott talpunk alá.
Kormos arcú szeretőm, télidőm,
látványod elvakított szédítőn.

Lovasszánon röppenő kirándulás
volt a hóemberes napok édessége.
Jégvirágos mesebeli valós világ,
jégcsapokon csüngött ékessége.

Írta: Tóth-Hekkel Arany, 2012.

 

(F1 – férj ------------------------- F2 – feleség)

F1

Jóllaktál már, anyukám?

F2

Ettem, ettem, uracskám!

F1

Elrakhatom a tálat?

F2

Elfogott az utálat?
Szép, gömbölyű kezemben
Csirke combja ha libben,
Számat nagyra kitátom…
Baj, hogy nagyon imádom?

F1

Bajnak nem baj, csak az fáj,
Hogy megint rám mordultál:
„Hányadik már a pohár?
Csapvizet is ihatnál!”...
Megtiltotta az orvos,
Tudod, rákot is okoz!

F2

Nem a vízre mondta, te,
Ezzel nekem ne gyere!

 

 

 

 

 

 

 

Havazás

 

Ömlik a mindent eltakaró hó,
tiszta fehérben csillog a táj,
angyali lenge, szép pihe tolla
hullik az égből,
vén tuja lombjait ellepi már.

Ömlik a kertre, omlik az útra,
néma terekre csöndje zihál,
megzavarodva és kavarogva
hullik az égből,
szél veti szerte és messzire száll.

Kőszeghy Miklós

 

 

 

 

 

 

Havazás

 

Vakító csillogás lepi el a tájat,
Nagy pelyhekben hull a hó,
Az etetőben madarak csiripelnek,
Csemegézve az ízletes magvakat.

Ez alkalommal SZABÓ KILA MARGIT költőnőt mutatom be
szeretettel:



A KÖLTŐNŐ, ÍGY ÍR MAGÁRÓL!

Művész nevem: Szabó Kila Margit

Aranydiplomás, nyugdíjas óvónő vagyok.
12 éve írok rendszeresen verseket.
Alkotásaim több folyóiratban, 15 antológiában,
Irodalmi Rádióban, hangos könyvekben és 4 verses
kötetben jelentek meg.

2005-ben "Mécs László Irodalmi Díjoklevelet"
2010. november 10-én: "Cserhát Művész Kör Aranyoklevelet"
2011. november 12-én: "Cserhát Aranydiplomát" kaptam

 

 

 
A verset képbe szerkesztette Kárpáti Ilona /Loncus/

AJÁNLÁS

Szabó Kila Margit az a költő, akinek mindig van véleménye,
akinek mindenről egy vers jut az eszébe.

     (Még a farsangi mulatságok előtt... Egy aktuális vers közel fél                                       évszázad  után)        

 

1. A télnek nem szabad enyhének lenni.

A télnek szikrázni, haragudni kell,

hogy megtaníthassa az élőt várni

egy lágy, felengedő tavaszt. Az ember

ha ismeri jól a szigort, már tudja

becsülni a jót, a meleg szeretet

hangját és a békehír-hozó tettet,

de csak akkor, ha a nincset is tudja,

de csak akkor, ha a rosszat is tudja,

de csak akkor, ha a hamisat unja,

ismeri az élet ellentéteit,

oszló sötétjét és drága fényeit....

Ma már vidéken is csak elvétve ismerik és tartják meg ezt a hagyományos, régi ünnepet, amely úgy zajlik, hogy a gyerekek készítenek egy bábot, az úgynevezett kiszebábot, valamint különféle zajkeltő szerszámokat, majd kivonulnak a térre (mi a Tisza-partra) - élükön egy dobossal és egy kikiáltóval - miközben télűző rigmusokat kiabálnak például: Haj, ki kisze haj, kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget, haj kisze haj, és közben zörgetik a zajkeltő eszközöket, dudákat, sípokat, dobokat.
A babona szerint a kiszebáb elégetése megszabadítja az embereket minden bajtól

kisze bábú

felhők fodrán napfény csillan
tél hidege most elillan
kisze bábú tűzben égett
tavaszt hozzon az igézet

madár dalos hűvös reggel
rügyben őrzött levelekkel
kisze bábú vízbe fulladt
elvitte a jeges múltat

egy játékos szellő gyerek
kerget pajkos verebeket
kisze bábú szalma teste
elszaladt a tél, a beste

virágok nyílni akarnak
színt adni barna avarnak
kisze bábú sajnálhatod
Te ezt már meg nem láthatod
Komáromi János

 

kisze, kisze

kisze, kisze szalmából
perzselődj a lángoktól
vörös táncban hamvadj el
nekünk most már tavasz kell

kisze, kisze halálod
könnyű lesz, majd meglátod
pernyeként az égbe szállj
napsugarat megtalálj

kisze, kisze tél hava
jégszakállú, menj haza
dideregtünk eleget
vártuk már a meleget

kisze, kisze áldozat
tűz emészt, nem kárhozat
emléked még bennünk él
eltűntél már, mint a tél
Komáromi János

 

 

Lángolj, kisze, vidd a telet!