Reményem gyümölcsfája (1997)

Legyőzve húsz év zord fagyát

kerti barackfám tetszhalált

halt tegnap délelőtt,

mikor az ága letörött.

Sárgászöld gömbfüzéreit

sugarak már nem érlelik.

Korhadt-fáradt-vén gally-kezét

föld cirógatja, nem az ég.

Emberként szolgált, s lett beteg…

Üvegbe szánva ízeket

két évtizednyi július

zamatát hozta mélabús

órákba és sok örömöt

keserű ajkam öble közt…

Nincs tovább! Emlék-íz csupán,

mit érzek félszázad nyarán

siker-termést alig hozó

életemnek, bár kóstoló

akadt más élet-bokrokon…

Ki vette észre?

Örömmel értesítek mindenkit,hogy megjelent a legújabb regényem "Egy más világ" címmel,az Arany Varjú kiadó gondozásában. Az érdeklődő leveleket várom a: hundugo@gmail.com címemre.

Természetesen a korábbi írásaim is kaphatók nyomtatásban!

Ibolya

Omolj rám, omolj, március sugár-esője, meleg verőfény! Omolj reám a magasságból meleg sugárzuhatag! Lehet-e órám e földön boldogabb, mint mikor így csöndes álmos ellangyulással sütkérezek.
A száraz gyöpön heverészek még, de már az uj fölött, amely sűrűn, üdezöld egyszínben nyomul ki a földből. Fejem fölött felhőtlenül kéklő, tündöklő égboltozat. Körülöttem a hallgató leveletlen nyírfák. Érzem, hogy valami igaz állapotban vagyok, mikor így a nap kedvességének testemet, lelkemet átengedem.

A hóvirág

Nézz meg egy hóvirágot!
... Honnan tudja meg bent a föld alatt,
hogy odakint már elment a hó
s az ágak könnyező rügyein
cinkék hintáznak a napsütésben?
Nincs telefonja, rádiója sincsen, mégis értesül arról,
hogy mennyire haladt a világ a tavasszal.
Hideg föld öleli még a gyökeret,
de már megindulnak benne az élet nedvei és moccan a csíra.
Felüti kis zöld fejét a nyirkos falevelek alól.
Kinő a szár, utána futnak a levelek.

Mostanában minden reggel

madárdalra ébredek fel.

Gyere, gyere, Kismadárka,

szállj ide a fenyőfánkra !

Énekeld, hogy szép az élet,

hozzon dalod reménységet,

melegítsd fel a szívünket,

varázsold el a lelkünket !

Szépen csengő énekeddel

szívesebben ébredek fel,

vidámabban indul napom,

jókedvemet továbbadom

szomorkodó embereknek.

Utat nyit a szeretetnek ...

Köszönöm hát, kicsi rigó,

daloljuk el, hogy :ÉLNI JÓ !

Írta: Kacsa Zsóka

2012.03.20.

 

Pacsírtaszót hallok megint!
Egészen elfeledtem már.
Dalolj, tavasznak hírmondója te,
Dalolj, te kedves kis madár.
(Petőfi Sándor)

Bizonyos, hogy jön a tavasz! Olyan duzzadtak a rügyek, csak a napsugár bíztató csókjára várnak, s kifeslenek…
Furcsa illatok születnek a játszó szélben, s lüktetve szól a széncinege – nyitnikék… nyitnikék. Roppant energiák feszülnek ilyenkor az égnek, földnek, fűnek, madárnak. A lobogó napsugárzás végigsímul a fán és gyepen, s a bókoló sárgakombinés sombokron fények tükre, kaleidoszkópja forog; benne fehét hóvirág, sárga szirmok, s kéklő ibolyák.

Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét mi sem mutatja jobban, hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyőzni, amelynek soha ekkora hadserege addig nem járt még külföldön.

EGY ASSZONY

Te asszony, ki mosolyt derít,

És a kútból csókot merít,

Te, kit a szerelem cinkossá kényszerít.

Te, ki az életre figyelsz,

A nevetésre, zokogásra,

A nyugalom zöld világára.

Ki szól, ha a csendet kívánja,

Ki vár a boldog éjszakára.

Te a föld gyermeke,

A hamu édes gyümölcse,

Az égbolt egyetlen tündöklő felhője,

Szívedben lakik minden földalatti lidérc,

A szemed bogarába százezer fény, amíg csak élsz.

Nyújtsd hát a szád, add a kezed,

Egy villanás, és az élet gyönyörét megismered.

Két kezed s ág -

te vagy a szabadság.

Arcodon fény -

csakis béke-remény.

Enyhe mosoly -

már a férfi : fogoly.

Halk nevetés -

meseszép az egész.

Csönd, daloló -

tüzes éjtakaró.

.

Ébredő nap -

meleg álomszavak.

Naptüzű arc -

sokáig marasztalsz.

Szép szavú szád

a tied, szava: vágy.

Telt kacagás -

te vagy, nem lehet más.

Zizzenő lomb –

gyötör téged a gond.

Nap, ébredő -

színaranyhajú nő;

néha kő, néha szív:

miértünk lüktető.

Ébredj fel, jó TÜNDÉR,

hozd vissza a tavaszt, 

mely kopasz ágakon

ezer rügyet fakaszt !

Űzd el végre a zord,

szürke, hideg telet,

váltsa fel őt a fény,

a csodás KIKELET !

Bársonyos kezeddel 

varázsolj SZÍNEKET,

töltsd el melegséggel

a fagyos szíveket !

Szeretnénk már látni,

hogy virul a határ,

visszatér fészkére 

sok ÉNEKES MADÁR.

Egyetlen intésed

VIRÁGTENGERT fakaszt,

üde zöld pompával

elhozod a tavaszt.

Mindenki számára ismerős dátum a március 8. ezen a napon ugyanis sok országban a főszerep a hölgyeké, lányoké, édesanyáké és nagymamáké. A Nemzetközi Nőnap immár egy évszázada ösztönzi megemlékezésre a fiúkat és férfiakat. A nőnap egy lehetőség arra, hogy egy kedves gesztussal felköszöntsék a körülöttük élő nőket, s szeretetüket és tiszteletük fejezzék ki irántuk.

Ezen a napon a férfiak igyekeznek kivételes bánásmódban részesíteni barátnőjüket, feleségüket, hölgy rokonaikat.
S bár tudva lévő, hogy a női lélek érzékeny és szeretetre éhes, s nemcsak az évnek ezen a napján kívánja a törődést, mégis boldogsággal tölti el az a kényeztetés, melyet ezen a napon kap.
Sok férfi nyilatkozott már úgy, hogy a nővel élni néha gyönyörű érzés, olykor teher, néha felemelő, máskor nyűg, egy mégis bizonyos.