Mondanom se kell, mert mindenki tudja, hogy a virágok az illatukkal beszélgetnek. Amelyik virágnak nincs illata, az néma.   Ilyen a tulipán is. Néma. Még suttogásnyi illata is alig van egyik-másiknak.

 

De nem volt ez mindig így, nem bizony. Valamikor, a kezdet kezdetén, úgy illatozott s olyan különb s különb illattal minden virág, hogy a méhek már jó hajításnyiról megérezhették, "meghallhatták", merre van a rezeda, a jácint vagy éppen a tulipán.

A vizek hátáról leszállott a fény. Az erdők átbújtak a horizonton. A mezők lehunyták szemüket. A hegyek elsüllyedtek. Bent a faluban pedig eléjött rejtekéből a denevér, és az első ház derekára karikát repült suhogva. S reá kialudtak lassan a virágok a fán, s a házakban meggyúltak a lámpák. Aztán énekelni kezdett a csendben a harang is, mire végérvényesen megszületett a falusi este.

 

A pap felállott asztala mellől, s a templom felé fordulva, megszokott imádságát mondta:

 

- "...és áldott a Te méhednek gyümölcse: Jézus..."

 

- Plébános úr, egy kocsi béjött a kapun!

HA A CSILLAGOK…

 

Ha a csillagok  fényt adnak, és sosem ártanak,

Ha napfény melegít, s ritkán tör ki lángjával a Nap,

Ha a folyók nem áradnak, csak folynak szelíden,

Ha az erdőkben csend honol, tisztáson fű terem,

Talán az ember tudja már, mit szabad, nem szabad,

Talán a Földünk hálás lesz, sokáig az marad,

Akkor talán az életünk lehet hosszú és víg,

Akkor dalolva tárja ki madárka szárnyait .

Nem szólnak bűnös fegyverek és épülhet tovább

Amit úgy hívunk régen már, hogy széles nagyvilág!

Olvastam.....

 

"Blöki, a 14 éves kutyánk a múlt hónapban meghalt. A rákövetkező napon a 4 éves lányom, Melinda zokogott és csak arról beszélt, hogy mennyire hiányzik neki Blöki.

Megkérdezte, írhatnánk-e egy levelet Istennek, hogy amikor Blöki a Mennyországba érkezik, Isten felismerhesse.

Azt válaszoltam, hogy szerintem is így kellene tegyünk, és a lányom elkezdte diktálni a levelet:

 

Kedves Isten!

 

Megkérlek, vigyáznál a kutyámra? Tegnap halt meg és most ott van veled a Mennyországban.

SQ8dV8 akruuprnbqfd, [url=http://zorypipjswls.com/]zorypipjswls[/url], [link=http://rvveljjmkqvr.com/]rvveljjmkqvr[/link], http://crknwprqdcjf.com/

fqiNkl teaxypqvxsxk, [url=http://znwbwrlbbkzm.com/]znwbwrlbbkzm[/url], [link=http://jrsririlkevv.com/]jrsririlkevv[/link], http://ygzgxofvuksh.com/

 

 

 

A természet hatalmas, az ember parányi, ezért aztán az ember léte attól függ, milyen kapcsolatot tud teremteni a természettel...
dr. Szent Györgyi Albert

Ötödik ima: A föld

Uram! Ezt a gyönyörű földet adtad otthonunknak,
Mélyébe mérhetetlen kincseket rejtettél,
Képessé tettél, hogy megértsük művedet,
Megkönnyítsük munkánkat, száműzzük az éhséget és betegséget.
Mi kiássuk a kincseket, hogy azokat eltékozoljuk,
Belőlük a pusztítás félelmetes eszközeit faragjuk,
Hogy azokkal leromboljuk, mit más ember épít,
Míg azok ellenem nem fordulnak és elpusztítanak engem,
és gyermekeim.

 

Imádkozom egy szebb világért,
amit a gondolat teremt.
A fénylő Napom sugaráért,
fénye járja be lelkemet.
Imádkozom te érted, s értem,
legyen itt végre szebb világ!
Váljak jobbá, mint eddig éltem!
Ezért mondok egy szép imát.

Tengernyi ember él e földön,
s élhetnénk mind, mind boldogan.
Ne legyen létünk puszta börtön,
szabaddá váljunk oly sokan.
Mit is jelent szabaddá lenni?
Ne tartson féken félelem!
Akarjunk újra naggyá lenni,
lépj be a fénybe én velem!

Kedves Barátaim! Kedves Látogatóim!

 

 

Egy korábbi versemet hoztam el nektek szeretettel:

 

 

 

 

 

 

Délibábos leányálom

Egyszer volt egy szívvirágos,
aranyfürtös ifjúságom.
Egy délibábos leányálom,
gyöngyfüzéres boldogságom.

Évszakokon át lüktetett,
szívembe virágfüzért kerített.
Lángolt egyre hevesebben,
lila kökörcsines szépségben.

Pitypangos réten által,
haza erdőn át jártam.
Salamonpecsét bóbitája,
fehérlett tölgyek aljában.

Meg-megálltam e csábításra,
a természet varázsára.
A lednek piros pillangója
fürdött a napsugarakban.

Tündökölt az egész nyáron,
kékruhát öltve őszbejárón.
Kaméleoni szépségével
hatolt szívem mélységébe.

Szívem lángolt szerelemmel,
s a mámorittas természettel.
Minden nap itt bolyogtam,
e virágkoszorús vadonban.

Erdő alján búvó gyöngyvirág hada,
csilingelve csengetyűző vágy dala.
Pilleszárnyon szökellő szerelmünk
összegyúrta-fonta gyermek lelkünk.

Pompázott a tündéri szagos müge,
csókra csábító volt annak vonzereje.
Krémes harangjai libasorban csüngtek,
zöldes-csipkéjű kombinéjuk lengett.

Virult az ajakos árvacsalán,
a méhfű ontotta édes illatát.
Patak mentén égszínkékben
várt reám az apró nefelejcs.

Valós emlékek zárjai tépődnek fel,
melyeket szívem zúgja rejtett el.
Felidézve virágfüzéres ifjúságom,
Egyszer volt délibábos leányálmom.

Írta: Tóth-Hekkel Arany, 2011.

Kedves Barátaim! Kedves Látogatóim!

 

Szeretettel osztom meg veletek a kikelet ébredését idéző versemet:

 

 

Szép kikelet

Madárdalos szép kikelet
ébresztgeti az érző szívet.
Apró, s nagy megrészegül
mind e kikeleti gyönyörtől!

Napsugarasos aranyunk,
korán érkező tavaszunk.
Előkúszó nyújtózkodók,
ébredező tavaszt hozók!

Sárgállik az aranyvessző
szétterülőn, mit fényár sző.
Nyírfaágak rügye zölddel,
tárulkoznak a virágkelyhek!

Bűvös lepkék palástja
a fák,s bokrok virága.
Egyik virul rózsaszínben,
másik vakító hófehérben!

Itt-ott egy kéklő szöglet,
mámorittas jácint sziget.
Napfényárban sárga liget,
bódító nárcisz illatot lehel.

Magnólia virágkorszorúját
méhek csókokkal szórják.
Gyöngyfüzéres virágágyon
tiszavirág éltű derűs álom!

Írta: Tóth-Hekkel Arany, 2012.

Kedves Barátom! Kedves Látogatóm!

 

Szeretettel osztom meg veled tavaszi versemet:

 

 

 

Zölddolmányos, földszagú szeretőm

Sosem volt ajándék kékszeműmtől, a
zölddolmányos, földszagú szeretőmtől!

Kéktengernyi oázisom: Viola odarata,
kincses hazánknak őshonos flórája.
A bársonyos ibolyaszőnyeg illatozó,
érzékeny szívű ember lelkét felvidító.

Kékcsillagon gurgulózó harmatcseppek,
szemeimből kibuggyanó záporkönnyek.
Örömittas tavaszaim tavaszát köszöntik,
a búzakékszemű zölddolmányosom virít!

Felvidít, aranylója átjárja szívemet,
arannyal szövi át az újraszületőket.
Bontogatja a gyüröttfülű rügyezőket,
a fákra virágfürtös szoknyát öltöget.

Sosem volt ily ajándékom kékszeműmtől,
a zöldgalléros, illatfelhős szeretőmtől!

Zöldlepellel hinti a kikeleti természetet,
dédelgetőn átkarolva ébreszti életemet.
Zölddolmányos szeretőm tüzes mosolya,
lelkem vigasza, nyílik öreg-szem tapasza.

A tündértáncos tavaszidő ébresztett fel,
madárdalos, napsugaras napok jöttek.
Bizsergetős zene-bona a szívvirágnak,
csillagfényű reménye szép hazánknak.

Hittel teli harmatgyöngyös napra kélünk,
gyöngyfüzéres virágeső vidítsd lelkünk.
A reménysugár haloványan fel-felvillan,
magyar földünk aranylója is megcsillan.

Sosem volt ajándék kékszeműmtől, a
zölddolmányos, földszagú szeretőmtől!

Írta: Tóth-Hekkel Arany, 2012 kikelet havában

 

Kedves Barátom! Kedves Látogatóm!

Szeretettel osztom meg veled legújabb versemet:

 

Ragyogj páva...

Zöld a kékben és kék a zöldben,
pávaszemek rőt-aranyba szőve.
Koronás fejdísze enciánkékben,
tündökölt a méltóság tűzében.

Ékes tollú pávamadár tovaröppent,
nép ajkáról a víg ének tovaszökkent.
Ékesszóló pávaének nem segít rég!
Gyúrják tán a koldusok pecsétjét?

Repülj páva leplezd a gyászunkat,
a múlt fájába veszett holnapunkat.
Szállj magasra pávamadár,
ragyogd be a roskadó mát.

Ragyogj páva régi dicső fényedben,
a zöldellő kékben, a kékellő zöldben.
Röppentsd tova felhők borús leplét,
kincses honunk derűs felhők lepjék.

Az öreg Duna folyóárja ne sodorja
szegényedő nemzetünk hírét tova.
A kesernyés "mézesmadzag" édesüljön,
a becsapós mérleg nyelve megenyhüljön!

Üdvözítőn szállj dicső madarunk magasra,
tündöklő tollaiddal vidíts arcokat mosolyra.
Kék a zöldben és zöld a kékben,
éljünk hittel, szeretetteli reménnyel!

Írta: Tóth-Hekkel Arany, 2012.

 

 

 

 

 

1

 

A rakodópart alsó kövén ültem,

néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.

Alig hallottam, sorsomba merülten,

hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.

Mintha szivemből folyt volna tova,

zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

 

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,

reszel, kalapál, vályogot vet, ás,

úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el

minden hullám és minden mozdulás.

S mint édesanyám, ringatott, mesélt

s mosta a város minden szennyesét.

5LPosq , [url=http://sluiqnxoqtvn.com/]sluiqnxoqtvn[/url], [link=http://vxftupgpfxrw.com/]vxftupgpfxrw[/link], http://unlznfqdlqym.com/

  Sajó Sándor
Magyar kereszt


Keresztet vitt az úr a Golgotára,
Azóta szép s jó mind e jelben él;
Az üdvösségnek szenvedés az ára:
Boldog, ki sír és sírva is remél;
Áldott tövében megváltó keresztnek
Csak Krisztust nézzed, ne a Golgotát,
S ha gyötrött vállad sajgó kínra reszket,
Ajkad-harapva némán menj tovább.

Avagy, ha hordod magyar sors keresztjét
S tudsz magyar lenni megtiportan is;
Érezd és hirdesd: ami nincs most, lesz még,
S verdesd a szárnyad lenn a porban is;
Erdély keserve szívedből sikongjon,
A Lomnic-csúcsról lengjen rád a gyász,
Viharzó vágyad zúgjon minden ormon:
Lesz kikelet még, lesz föltámadás!

A csaló neve, Pétör. Írhatnám Péternek is, de akkor mi lesz a történeti hitellel? Pétör az ő neve, senki se hívja másnak, és ha valami tudatlan ember Péternek szólítja, arra nem ért. Tudom magamról, mert én már kipróbáltam. Bent jártam az iskolájukban, és megkérdeztem, melyikük az a híres Péter, ötvenkét gyerek közül egy se vállalta. Nem a hírességet, hanem a Péterséget. Ezt abból hiszem, hogy arra se állt föl senki, mikor azt mondtam. 

 

Mert én ezt a körtét akarom odagurítani annak a Péternek, akit keresek. 

 

A Pétereket a körte se szédítette meg.

 

 

 

 

Az utolsó vacsora

János a Mester nagy szivén pihen,
E tiszta sziven, e csöndes sziven
pihen, de lelke a holnapra gondol,
S fiatal arca felhős lesz a gondtól.

Mély hallgatás virraszt az asztalon.
Az olajfák felől a fuvalom
Hűsen, szomorún a szobába téved,
Be fáj ma a szél, az éj és az élet!

Tamás révedve néz a mécsvilágra,
Péter zokog, és árvább, mint az árva,
Júdás se szól, csak apró szeme villan,
Remegve érzi: az ő órája itt van!

Csak egy nyugodt.

Sötét a sírnak éjszakája,

Sötét a bánat és a gyász,

Sötét ott a szív birodalma,

Hol nincs senkinek nyugodalma,

S nem hallik más, csak zokogás.

 

A Mester meghalt a szégyen fáján!

A kétség ott ül sok tanítványán:

Kialudt hát a szent Világosság?

Rombadőlhetett a nagy Igazság?

Egy áruló csók bitóra vitte,

S a nép, mely sokszor Illésnek hitte:

Megkorbácsolta, földig alázta,

Arcul verdeste, szidta, gyalázta!

Elhamvadt tűz lett az örök Élet?

G4XzY5 qiizwdndeyvl, [url=http://rijrdiovkwza.com/]rijrdiovkwza[/url], [link=http://rvmpjmnufbzb.com/]rvmpjmnufbzb[/link], http://juvgetjynmwe.com/

jrueMb lrpwffgsjwqw, [url=http://ivrcinnggjfv.com/]ivrcinnggjfv[/url], [link=http://hodmqlqgejuj.com/]hodmqlqgejuj[/link], http://xvmwvjctvjjy.com/

Feltámadó tavaszi fény

járja be a testünk-lelkünk,

áprilisnak szent reggelén

lépteinkkel úgy igyekszünk,

 

mintha örök-ifjak lennénk…

De hát vagyunk és maradunk,

ha szomjazzuk az új reményt,

s barátság lesz az oltárunk!

 

 

 

Húsvéti böjt – bőség helyett szűkösség.

A lemondás – nagy akaraterő,

amellyel most hited szerint követnéd

Őt, kihez mindenki jól mérhető.

 

A tanítás szerint teérted halt meg,

mégsem csak múlt, de jelen és  jövő,

védelmezője mai szenvedőknek,

kiket nem kímél, sodor az idő.

 

Télből tavasz lett, megújult az élet,

föltámadott, mi tetszhalottnak tűnt,

újból tanulni igaz emberséget

kezdhetsz megint…Átvállalni a bűnt,

 

szenvedni érted tudathasadásig,

elvérezve, míg nem érez a kar –

helyetted tette, s erre gondol ma itt

vénektől kezdve minden fiatal.