Gyermekmosoly

Van sok szép dolog itt a Földön,
de legszebb a gyermek mosolya.
Gyönyörű kicsi baba arca,
első lépése, első szava.
Áldott az anya, még
hordja terhét,
várva, hogy világra jöjjön magzata.
Gyermekének kedvét keresi,
dédelgeti, szeretgeti.
S van egy nap, amikor őket ünnepeljük,
gyermekünk napját minden évben.
Ilyenkor övé a főszerep,
e napon mindent megtehet.

Egy csínytevés ma megengedett,
gyermekprogramot szervezünk.
Szeretnénk mindent neki adni,
játszunk, s vele nevetünk.

Elfáradtam, pihenj velem,

öledbe hajtom a fejem.

Kérlek, simogasd az arcom...

Elfelejtem minden harcom.

Hallgassunk most, nem kell a szó,

megsemmisülni volna jó...

Ölelj lágyan, fogd a kezem,

talán a békém meglelem.

Csak a szívverésed hallom,

amit érzek, most bevallom...

Néha a csend szebben zenél, 

szónál ékesebben beszél.

Ez a lelkem ünnepnapja,

bársonyos csend betakarja.

Hunyd le szemed, álmodj velem, 

repüljünk át az életen !

Érzem, pehelykönnyű szárnyam,

békességem megtaláltam.

A múlt héten ismét emberek közé „merészkedtem”. Igy nevezem én azt a kalandot, amikor ismert és megszokott híveim biztos körét elhagyom… Rómában jártam egy olyan csoporttal, amelynek tagjai közül igen keveset ismertem. Mint mindig, ha nem ismerem az embereket, ezuttal is félve indultam útnak. Isten azonban újfent meglepett: csupa remek, nagyszerű emberrel töltöttem el felejthetetlen napokat.

És miközben az Örök Város szépségeiben gyönyörködtünk, egy sereg mély, tartalmas, lelki beszélgetésben lehetett részem.

 

Pongrác (május 12.), Szervác (május 13.) és Bonifác (május 14.) a „fagyosszentek” a kertek rémei hírben állnak hiszen az évszázados megfigyelés és tapasztalat szerint a tavaszi meleg időjárás május közepe felé hirtelen hidegre fordulhat ami egyetlen koratavaszi növénynek sem kedvez.

A kalendáriumokban olvasható rigmusok is erre figyelmeztetnek:

"Szervác, Pongrác, Bonifác, mind a fagyosszentek,
Hogy a szőlő el ne fagyjon, füstöljenek kentek!"

Ilyentájt szoktak fellépni a késő tavaszi fagyok, s óriási károkat okoznak a mezőgazdaságnak.

Május első vasárnapja

Ezen a napon gyerekek és felnőttek virágcsokrokkal sietnek haza, a szülői házba, hogy köszöntsék a mamát.Megköszönjék az édesanyának azt a tengernyi jóságot,szeretetet, amit szavakkal alig lehet kifejezni.,megköszönjék a féltő gondoskodást, a betegágy
melletti virrasztást, az iskolakapuig kísérő bíztató tekintetet.
Megköszönjék az életbe oly módon való indítást, hogy „a gyermeknek adassék meg mindaz, ami nékem vágy maradt.”
A „gyermekem legyen okosabb, tudjon többet, mint én gondolat az anya legszebb szándéka, olyan erő, amely társadalmat hajt előre a fejlődés útján.A virágcsokorért, a kézcsókért a mama köszönete a simogatás, melynél lágyabb, melegebb kapcsolat nemlétezik, ez csak a gyermek és az anya sajátja.

Májusnak dallama van...

 A VILÁGNAK LEGSZEBB SZAVA

CSAK EZ LEHET : ÉDESANYA .

SZÍVHEZ SZÓLÓ A DALLAMA...

ÉDESANYA, ANYA, MAMA...

SZERELEMBŐL MEGFOGANTÁL,

TESTE ÉDES RÉSZE VOLTÁL,

SZÍVED VELE EGYÜTT DOBBANT,

LELKE NEKED DÚDOLT SOK DALT.

TÉGED ÓVOTT KÉT KEZÉVEL,

HA KELLETT, AZ ÉLETÉVEL...

ÉRTED OROSZLÁNKÉNT KÜZDÖTT.

SZERETETET FELÉD KÜLDÖTT.

TANÍTGATOTT SZÉPRE, JÓRA,

SZÍVJÓSÁGRA, IGAZ SZÓRA.

BOLDOGSÁGA CSAK TE VOLTÁL,

MOSOLYGOTT, HA HOZZÁ SZÓLTÁL.

TE LETTÉL NEKI A CSODA .