nem akkor vagy szegény

ha a százas izzót

eldobod örökre

akkor sem vagy szegény

ha feléért tankolsz

mert most nem jut többre

kevesebbet mozogsz

fölös kilót szedsz föl

igazán előnyös

inkább almát hozol

hús helyett rekeszből

s nem jár jól a rőfös

nem akkor vagy szegény

ha egy dallamcsengőt

újabbra cserélsz ki

akkor viszont az vagy

ha üveges ajtón

nem kopogtat senki

talán csak a postás

akinél újságod

éppen most mondod le

színes magazint ad

két tucat csatorna -

csökkented felére

éppen most nyitsz kertet

ültetvényed nőhet

fel a napos légbe

nem nyüzsgő piacról

drágán ezt – azt megvégy

s azt teszed levesbe…

rég elment jó anyád

apád – most mi történt

veled - meg sem kérdez

nem vállal unokát

pedig elfoglalt vagy

az idő nem kedvez

a beszélgetésnek

csak a lépteidet

gyorsítod s nem bírod

de távol vár reád

este ha leroskadsz

magányos otthonod

juthat még friss kenyér

asztalodra s más is

de nem laksz jól vele

valami hiányzik

egy szelet szeretet

s nem a tél hidege

fuvallatnyi tavasz

némi napsugárral

jót tenne neked is

évfordulóidon

friss vízben lebegve

rózsaszál - nem hamis -

mert ha már ezt sem kapsz

árva a lelked is

 

 

UNOKÁM BALLAGÓJA

- Flórának -

Talán elfújja szép ünnepnapod

Az évszakváltó, kíméletlen szél,

De minden gyermek olyan korba ér

Egyszer, mikor valamit otthagyott.

Az önfeledt játéktól búcsúzol,

Már új szempár mosolyát ízleled,

Amint barátnőd hátán kis kezed,

Óvónőd könnye szép időkről szól.

Dalolj csak, kislány, fentről néz apád,

Örök felhőben ifjan vert tanyát,

De benned él új iskoládban is,

Az ének zeng, nagyapád gépe kész,

Mozdul a kép, benne van, mit remélsz,

Jövőd szeretet, melynek párja nincs.

   A nő kérése nőnapon.

 

 

Mi nők, mi éltető erők,
életet adó, életet védő.
Emberi érző, vérző szívű,
kérő, könyörgő ők.
Ne bántsd, minek életet adtunk,
miért majd megszakadtunk.
Kit féltve vigyázunk,
érte mindig kiállunk.
Neked szültünk gyermeket,
ki utódod majd így lehet.
Továbbviszi életed,
taníts, neveld énvelem.
Fogd meg szépen kis kezét,
ha elesni éppen kész.
Töröld le a cseppeket,
mi szeméből elered.
Ne bántsd, hiszen fáj a szó,
legyen kedves, vigasz, jó.

A kisfenyő legendája

Közeledik a szép szent karácsony ünnepe,
Sok ember van a fényes utcákon este.
Fenyőt néznek, válogatnak, vásárolnak;
Kicsik, nagyok mindig vannak.
Áll a sok fenyő eladásra várva,
Csak egy kis fenyőt hagytak a raktárba.
Könnyei hullanak, szomorú a kisfenyő,
Szeretik majd? Hova kerül ő?
Talán csillagokban fog pompázni,
És az emberek majd őt fogják csodálni?
És ekkor egy szempillantásra, hirtelen,
Szertefoszlott az álom, köddé vált minden.
Egy eladó gyorsan a raktárba lépve,
Kapta fel a kis fenyőt és vitte.
Sír a kisfenyő, könnyezik az ága,
Nagyon fél, hogy elég a kandalló lángjába.
Megérkeznek a sok takaros, nagy fenyők közé,
Felcsillan a kis fa szeme, mégis van remény.
Egy idős házaspár lépett oda hozzá,
- Te leszel a mi kis karácsonyfánk!

A közelmúlt fenyőága

 

Már nyílt titok, hogy az idő

minden emléket megszépít,

s ha nem voltál tegnap első,

utólag az lehetsz megint.

 

Örök igazság: karácsony

meleget ugyan nem ígér,

de fénytől védett ágakon

tegnap és jelen összeér,

 

s a pillanatnyi áhítat

több-ezer napot összefon.

 Ma nem idézünk gondokat

a megfeszített húrokon.

 

Jól ismert dallamok közül

előbújik a szeretet,

nincs az, ki ennek nem örül,

aki ne volna lelkesebb…

 

A megszépítő közelmúlt

engem is hív és megölel –

Örökké egyek maradunk;

s nem kerül messzebb az a hely,

 

ahol a délelőttöket

tagolta fáradt csengetés,

és csillogó tekintetek

alatt nőtt új betűvetés.

 

Itt járt a Mikulás

 

 

Varázs-szánon suhan az égen,
a csillagokkal teli, hófehér éjben,
s lépteinek halk kopogása
hallatszik a Mikulásnak,
mikor hátán a teli zsákkal,
hozzád is betér, arra járva,
hisz neked is van valami a puttonyában,
s majd reggel az ablakban rátalálva,
csoki vagy virgács van a kis csizmában?
Nyiraty Gábor

 

 

 

Ajándék a Télapótól...

 

Kedves, türelmes TÉLAPÓ,
ki annyi kérést kapsz,
úgy gondoltam, küldök
egyetlen-egyszer egyet
én is, ha nem oly - nagy baj?

bnOhhl xgaflrzejeen, [url=http://oxpsubeucvzz.com/]oxpsubeucvzz[/url], [link=http://fuswbrmwdrck.com/]fuswbrmwdrck[/link], http://mhwyoewwkxqx.com/

CKz2hs xpvdmkoesqyq, [url=http://eraagjzjpkee.com/]eraagjzjpkee[/url], [link=http://qdjodymrcyrr.com/]qdjodymrcyrr[/link], http://woqjwrhfrjhg.com/

SÖTÉT AZ ÉJSZAKA, CSENDJÉNEK BÁRSONYA

ÚGY ÖLEL MAGÁHOZ, MINT ÉJEK ASSZONYA.

 

SOK MILLIÁRD KÖZÜL EGY A TE CSILLAGOD,

TEKINTHETSZ BÁRHOVÁ, AZ CSAK NEKED RAGYOG.

 

ELKERÜL AZ ÁLOM, SZEMEDRE HULL FÁTYOL,

TIÉD EZ A CSILLAG, HIÁBA VAGY TÁVOL.

 

MÁGIKUS EREJE MAGÁVAL RAGADOTT,

LETÖRLI PILLÁDRÓL A PERGŐ HARMATOT.

 

LELKEDRE TERÍTI ÉJSÖTÉT KÖPENYÉT,

FELKELTI SZÍVEDBEN A RÉG KIHUNYT REMÉNYT.

 

AZT SÚGJA AZ ÉJNEK TÜNDÖKLŐ CSILLAGA,

TE VAGY A JÖVŐNEK ÚJ REMÉNYSUGARA.

yxSCsB bwusqxihaxdx, [url=http://cttrdugsgoks.com/]cttrdugsgoks[/url], [link=http://xdqxyameqdee.com/]xdqxyameqdee[/link], http://hjmekwhlbqlq.com/

Elfáradtam, pihenj velem,

öledbe hajtom a fejem.

Kérlek, simogasd az arcom...

Elfelejtem minden harcom.

 

Hallgassunk most, nem kell a szó,

megsemmisülni volna jó...

Ölelj lágyan, fogd a kezem,

talán a békém meglelem.

 

Csak a szívverésed hallom,

amit érzek, most bevallom...

Néha a csend szebben zenél, 

szónál ékesebben beszél.

 

Ez a lelkem ünnepnapja,

bársonyos csend betakarja.

Hunyd le szemed, álmodj velem, 

repüljünk át az életen !

 

Érzem, pehelykönnyű szárnyam,

békességem megtaláltam.

Going to put this arictle to good use now.

 

Május első vasárnapja

Ezen a napon gyerekek és felnőttek virágcsokrokkal sietnek haza, a szülői házba, hogy köszöntsék a mamát.Megköszönjék az édesanyának azt a tengernyi jóságot,szeretetet, amit szavakkal alig lehet kifejezni.,megköszönjék a féltő gondoskodást, a betegágy
melletti virrasztást, az iskolakapuig kísérő bíztató tekintetet.
Megköszönjék az életbe oly módon való indítást, hogy „a gyermeknek adassék meg mindaz, ami nékem vágy maradt.”
A „gyermekem legyen okosabb, tudjon többet, mint én gondolat az anya legszebb szándéka, olyan erő, amely társadalmat hajt előre a fejlődés útján.A virágcsokorért, a kézcsókért a mama köszönete a simogatás, melynél lágyabb, melegebb kapcsolat nemlétezik, ez csak a gyermek és az anya sajátja.

 

Imádkozom egy szebb világért,
amit a gondolat teremt.
A fénylő Napom sugaráért,
fénye járja be lelkemet.
Imádkozom te érted, s értem,
legyen itt végre szebb világ!
Váljak jobbá, mint eddig éltem!
Ezért mondok egy szép imát.

Tengernyi ember él e földön,
s élhetnénk mind, mind boldogan.
Ne legyen létünk puszta börtön,
szabaddá váljunk oly sokan.
Mit is jelent szabaddá lenni?
Ne tartson féken félelem!
Akarjunk újra naggyá lenni,
lépj be a fénybe én velem!

5LPosq , [url=http://sluiqnxoqtvn.com/]sluiqnxoqtvn[/url], [link=http://vxftupgpfxrw.com/]vxftupgpfxrw[/link], http://unlznfqdlqym.com/

CSljJd qktzfehaoudo, [url=http://cdsnzryqxozh.com/]cdsnzryqxozh[/url], [link=http://rrcrkaykimbp.com/]rrcrkaykimbp[/link], http://hbdthyrbqxmd.com/

 

 

 

 

 

 

Ébredj fel, jó TÜNDÉR,

hozd vissza a tavaszt, 

mely kopasz ágakon

ezer rügyet fakaszt !

 

Űzd el végre a zord,

szürke, hideg telet,

váltsa fel őt a fény,

a csodás KIKELET !

 

Bársonyos kezeddel 

varázsolj SZÍNEKET,

töltsd el melegséggel

a fagyos szíveket !

 

Szeretnénk már látni,

hogy virul a határ,

visszatér fészkére 

sok ÉNEKES MADÁR.

 

Egyetlen intésed

VIRÁGTENGERT fakaszt,

üde zöld pompával

elhozod a tavaszt.

 

 

 Drága, áldott, szép gyermekem,

 

érzed-e a szeretetem ?

Tudod-e , hogy érted élek,

minden rossztól védenélek...

 

Lennék tündér, ki varázsol,

csak , hogy tőled tartson távol

minden leselkedő veszélyt,

föléd nyújtva védő kezét...

 

Lennék én egy óriás fa,

hogyha éget a nap lángja,

adhassak tenéked árnyat,

nyugodt, békés, szép órákat...

 

Lennék csendes vizű folyó,

lágyan álomba ringató,

csónak, melyben messzi tájra

viszlek, hová szíved vágyna...

[url=http://proscaronline.bid/]proscar online[/url] [url=http://albuterolsulfateinhalationsolution.trade/]albuterol[/url] [url=http://bupropion-hcl-xl.eu/]bupropion[/url] [url=http://citalopram40mg.bid/]40 mg citalopram[/url]

 

 

 

 

 

NEVESS , mert felvidít,

NEVESS , mert meggyógyít,

NEVESS , ha tűz a nap,

NEVESS , ha bántanak ...

 

SZERESS , mert megsegít,

SZERESS , mert lelkesít,

SZERESS , ha fáj a szó,

SZERESS , ha kell a jó ...

 

ÖLELJ , mert melegít,

ÖLELJ , mert boldogít,

ÖLELJ , ha hív karom,

ÖLELJ , ha akarom ...

 

ÁLMODJ , mert elrepít,

ÁLMODJ , mert ellazít,

ÁLMODJ , ha fáj a lét,

ÁLMODJ , ha kell a szép ...

 

Írta : Kacsa Zsóka

 

2012.01.04.

 

 

 

 

 

 

 

Elmúlt már karácsony.

Az ünnep mögöttünk.

Nem csillog az ágon

fénylő szeretetünk.

 

Családi sugarak

úgy fonódtak egybe,

mintha e varázslat

véget sose érne!

 

Mintha a gyertyaláng

új utat jelölne,

életünk vonatát

indítva új évre.

 

Az ünnep mögöttünk,

hétköznapok jönnek,

erőt is kér szívünk,

s a szeretetünket

 

szétosztjuk órákra,

hangos üzenetre,

aggódó szavakra,

biztató derűre!

 

Megváltottak vagyunk,

de nem tetteinktől,

emberi hatalmunk

függ a szeretettől,

 

mellyel felvértezve

csillagokban járunk…

Fel-felnéz az égre,

segítőt remélve,

földi boldogságunk!

 

 

 

 

S azóta minden esztendőnek a vége felé az Úristen emlékeztetni akarja az embereket arra, hogy a gonoszság útja hova vezet, s ezért ősszel a napok rövidülni kezdenek, a sötétség minden este korábban szakad alá, és minden reggel későbben távozik, hideg támad, és befagynak a vizek, s a sötétség uralma lassan elkezdi megfojtani a világot. Mi, emberek pedig megijedünk, s eszünkbe jut mindaz a sok rossz, amit elkövettünk az esztendő alatt, és amikor eljön a legrövidebb nap, és a Világosság angyala alászáll közénk jóságot keresni, egyszerre mind meggyújtjuk a karácsonyfák gyertyáit, hogy az Úristen, ha alátekint, fényt lásson a földön, s megbocsássa a bennünk lévő jó miatt a bennük lévő rosszat.

Hét szép betűje

lelkem derűje.

Csupa „e” hangzó,

magyarra valló.

Mondom hétköznap,

írom ünnepnap,

keménynek tűnik,

ajkamra kúszik,

megpuhul menten,

csendesen libben.

Hét betű, hét hang,

kíséri hét lant,

ismeretlennek

írva is hét szent.

Barátként mondva

szívemnek húrja,

halk hegedűje,

hang-iránytűje.

Barátnak szólva

intés a jóra,

hajlás a szépre,

tartós reményre.

Ha mindig zengem,

nem marad szentem,

kiszáll az ajtón

halkuló hangon,

fogamhoz koppan,

ül megkopottan.

 

 

 

 

 

Karácsonyi mese

 

 

 

 

Nagyapánk ott ült szokott helyén a kandalló mellett, s olykor egy-egy bükkfahasábot vetett a sziporkázó tűzre. A szűzdohány füstje kék felhőbe burkolta pipázó alakját ott a nagyszoba végiben, s ezüstös szakállán olykor megcsillant a láng.

Mi gyermekek a mennyezetig erő, gyertyafényben izzó karácsonyfa körül álltunk elfogódottan, és izgalomtól elmeredt szemmel, és sóvár pillantásokat vetve a karácsonyfa alatt fölhalmozott ajándékokra, hűségesen elénekeltük a Mennyből az angyal összes verseit.

 

Advent

Négy hét van még karácsonyig,
S várjuk már az ünnepet,
Szép négygyertyás koszorúval
Köszöntjük az Adventet.

Három lila hirdeti, hogy
Hit, remény és szeretet,
A rózsaszín, hogy boldogság
Hassa át az ünnepet.

Feldíszítjük termésekkel,
Naranccsal meg almával,
Arany masni, fenyőtoboz
Ölelkezik gyertyával.

Egy-egy szálat meggyújtunk majd
Minden héten vasárnap,
Hogy a fénye szétáradjon,
Ragyogja be szobánkat.

Gyertya lángja elvarázsol,
Melengeti szívedet,
És fellobban kamrájában
A szunnyadó szeretet.

 

 

Kettőnk keringője
Helena

Jöjj kedves, még repüljünk együtt,
a dallamok szárnyán karom ölel,
hisz miénk a tánc, e csodás dallam,
a mi keringőnk az égig emel.

Hullámzó testünk dallamra mozdul,
egymásért szívből muzsikál,
légies léptek, s repülök véled,
a zene a miénk, csak mireánk vár.

Ha egyszer majd karom gyengül,
s fáradtan erőtlenül lehull,
emelj fel magadhoz, és segíts..
táncolok véled, míg csillagom kihuny.

Az égi zenekar majd nékem játszik,
s fájóan tekintek fentről reád..
Táncolunk újra..

 
KARÁCSONY NÉLKÜLED
Helena

Karácsonyi fények mikor kigyúlnak
Egy sötét, téli éjszakán
Emlékeim már soha el nem múlnak
És didereg a fagyott téli világ.
A szeretet mi bennem él,
Hozzád mindig útra kél,
És e kis dallam hozzád elkísér,
Karácsony éjszakáján.

Ha az emléked újra-és újra rám talál
Egy hideg, téli havas éjszakán
Hunyd le szemed,
S gondolj néha én reám
Karácsony havas éjszakán.
Ha az emlék újra Rád talál
Egy hideg téli éjszakán
Hunyd le szemed
S gondolj néha reám,
Karácsony éjszakán.

A kandallóban pattogott már a parázs
Ültünk ölelkezve, gondolsz-e még rám?
Ha az emlék újra és újra ismét rád talál
Egy hideg, téli havas éjszakán
Ha az emléked újra rám talál,
Egy hideg téli éjszakán
Hunyd le szemed,
S gondolj néha reám,
Karácsony éjszakán.

 

 

Előadásomban:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

KEDVES BARÁTAIM!


"Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek
hogy emberek lehessetek!"

Wass Albert






Várakozás... saját versem
Helena

Jégvirág az ablakomon
csendes téli estén...
pattog a tűz kályha mélyén,
vár a jó keresztyén.

Szívükben a várakozás
várják a megváltót..
kicsi Jézus megszülessék,
s hirdesse az igaz szót.

Költözzön a szívetekbe
szeretet és hála,
Karácsonynak szent ünnepén
igaz ember vágya..

Csillagszóró fénye ragyog
csendes téli estén,
megszületett kicsi Jézus..
neve dicsértessék.

 

 

 

 

 

"Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?

Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó, meleg simogatást."

Áprily Lajos: Karácsony-est (részlet)

[/center]

 

 

 

 

      (Öt éve írtam)

 

Pirosba bújt ajándék -örömök

botladoznak hűs ablakok között.

 

Dobozokban szeretet - szeletek…

Bontogatják felnőttek, gyerekek.

 

Zöld ágakon gömbbe zárt fényvarázs:

tavaszváró, halk élni- akarás.

 

Csősz József

 2006.dec.1.

 

 

 

 

 

 

 

TÁVOL  ÉS  KÖZEL

 

Hány dal szólt erről, szól ma is!…
Nem térben értendő,
ami mindenkinek nagy kincs:
múlt-jelen út-idő!

Mindannyiunknak szent ügyünk
az önálló család,
melyre távolról ügyelünk,
hisz mindig számít ránk.

Fiunk, lányunk és unokák
hívnak föl annyiszor,
csengetjük az új technikát,
melyből tanácsunk szól.

Gyorsuló, mobil-életünk
egymástól távolít,
s nem érhet el mindig kezünk,
hát visznek lépteink.

Vajon hányan keresik a megbocsátás jelét, amit neked kell kitenned? Ne késlekedj!

A fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon. Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:
– Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé…

Áradt belőle a szó, elmesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott.