Mint menyasszony, talpig csillogó fehérben,
Úgy öltözteti tél a tájat, ragyogó kristályban.
Titokzatos meghittséget árasztva szívünkben,
Ahogy villany fénynél száll alá a hó,
puhán, csendesen.

Néma csendben alszik a város, békésen,
Reggel, mintha ujjá született volna, minden.
Talán nem is a földön lennénk, hanem a mennyben?
Milyen gazdagon alkotta meg a természetet Isten.

Tiszta, fehér paplannal takaródzik a világ,
Hósapkát kap minden ház, a legkisebb faág.

Téli madárvilág

Mikor itt van a tél, és hó fedi a tájat,
Nincs ennivalója a sok kismadárnak.
Keresik, kutatják fáról-fára szállva,
Raktak-e etetőt a ház udvarába?

A kertben a bokron virít-e sok bogyó,
Minek már színe is oly nagyon csábító.
Tudja ezt sok rigó, s jönnek reggelente,
A tűztövis bokrot naphosszat zörgetve,
A piros bogyókat sűrűn csipegetve,
Fekete szárnyukat meg-megrebbentgetve.

Ablak előtt nyárfán függnek az etetők,
Madarakat télidőben eleséggel segítők.

Itt járt a Mikulás

Varázs-szánon suhan az égen,
a csillagokkal teli, hófehér éjben,
s lépteinek halk kopogása
hallatszik a Mikulásnak,
mikor hátán a teli zsákkal,
hozzád is betér, arra járva,
hisz neked is van valami a puttonyában,
s majd reggel az ablakban rátalálva,
csoki vagy virgács van a kis csizmában?
Nyiraty Gábor

Ajándék a Télapótól...

Kedves, türelmes TÉLAPÓ,
ki annyi kérést kapsz,
úgy gondoltam, küldök
egyetlen-egyszer egyet
én is, ha nem oly - nagy baj?

Havazás

Ömlik a mindent eltakaró hó,
tiszta fehérben csillog a táj,
angyali lenge, szép pihe tolla
hullik az égből,
vén tuja lombjait ellepi már.

Ömlik a kertre, omlik az útra,
néma terekre csöndje zihál,
megzavarodva és kavarogva
hullik az égből,
szél veti szerte és messzire száll.

Kőszeghy Miklós

Havazás

Vakító csillogás lepi el a tájat,
Nagy pelyhekben hull a hó,
Az etetőben madarak csiripelnek,
Csemegézve az ízletes magvakat.

     (Még a farsangi mulatságok előtt... Egy aktuális vers közel fél                                       évszázad  után)        

1. A télnek nem szabad enyhének lenni.

A télnek szikrázni, haragudni kell,

hogy megtaníthassa az élőt várni

egy lágy, felengedő tavaszt. Az ember

ha ismeri jól a szigort, már tudja

becsülni a jót, a meleg szeretet

hangját és a békehír-hozó tettet,

de csak akkor, ha a nincset is tudja,

de csak akkor, ha a rosszat is tudja,

de csak akkor, ha a hamisat unja,

ismeri az élet ellentéteit,

oszló sötétjét és drága fényeit....

Karácsonykor

Csillámpor hull mindenhol,
Karácsony van valahol..
Szél hordja a szikrás havat,
Angyal hajba beleharap.

Csengettyű szó hallatszik,
Messziről jön hangja,
Hóbundáját háztetőn,
A kémény olvasztgatja.

Erdő szélén havas úton,
Halad a szán lassan,
Húzza a szánt szarvasfogat
Ő hozza a csomagokat.

Hozza a sok ajándékot
Kisgyermeknek, nagynak,
Fehér szárnyú őrangyalka
A szobánkba rakja.

Az égen csillagok ragyognak,
A Föld díszesen öltözött.
Minden ember lelkébe,
Erre a napra a béke beköltözött.

KÖDDÉ VÁLTÁL

Hiába várom a nap tüzes csókját,
szinte megdermed a pára a számon,
hiába nézem oly gyakran az órát:
jössz-e vagy sem? - utóbb csak kitalálom.

Annyiszor kések és annyiszor késel,
gyakran a ködbe vész száz titkos percünk,
mégse' derül ki a holnapi fényben:
nélkülem-nélküled mennyi a vesztünk.

Ködlepte, fénytelen, hűs szerelemre
húzhatsz divatjamúlt maxi-kabátot,
dérré fehérül, elolvad, örökre
eltűnik számtalan köd-hazugságod...