Halottak napjára

Ilyenkor mindenki kilátogat a temetőbe az elhunyt hozzátartozói sírjaihoz. Megtelnek a sírok krizantémokkal, az elmúlás jelképének virágaival. Gyertyát, mécsest gyújtunk. Az emlékezés lángjai világítanak a sírokon és a lelkünkben.

Keresztet vetünk, imát mondunk azokért, akik már nem lehetnek velünk.

Köd ül a temetőn.
Irgalmas csöndű, nyirkos, szürke pára.
Utak, sírok, kőtáblák – hűlt jelek
odahagyott világa. 

Itt fél a szó.
Sorsok betűiről
a megfejtetlen végtelenre ismer.
Halott jövő.
Az elhantolt Idők
beírták üzeneteikkel.
Böröczki Mihály: Hűlt jelek között

November 1.

Száll a füst, kicsinyke tüzek égnek,
Ma tűnik csak a temető szépnek.
E napon, mikor árvák odalépnek,
Hol szüleiktől búcsúztak el végleg.

Mikor anyák szíve egy hatalmasat roppan,
Mert kicsikéjük szíve már sohasem dobban.
Testvérek, rokonok, régi cimborák,
Hozzátok is eljött oly sok jó barát.

"Bárcsak itt lennél!" - Hangzik fel ezer szájból,
Gyötrő fájdalom tör ki a némaságból.
Sok boldog lélek, mely ki tudja, merre jár,
Odatérő embert mindig örömmel vár.

Ők tudják csak a titkot: mit ér a halál,
És hogy a sok elhunyt egyszer hazatalál.
Sóhajok ezrei jutnak el a mennybe,
Repítik imáinkat a fellegekbe.

S ti, kik elmentetek, örökké velünk lesztek,
Mert szívünk zegzugaiban soha el nem vesztek.
Álmainkba jöttök, mi boldog könnyek közt ébredünk,
Mert tudjuk, ti mindig itt vagytok és lesztek is velünk.
Paula S. Tizzis

Emlékezem

 Nézem a gyertyák apró lángját,
szemeimben könny csillog.
Könnyeim fátyolán át,
látom kedves arcotok.

Itt vagytok mind, akiket szerettem,
nagyszülők, apám, szeretett férjem.
Ajkatok néma, néztek szótlanul,
ölelne karotok, de nem mozdul.

Látjátok könnyeim, szomorú arcomon,
már nem tudjátok, mi a fájdalom.
Csak remélni merem, jó helyen vagytok,
angyalok vigyázzák örök álmotok.

Nem csak a mai nap gondolok rátok
Az év minden napján velem vagytok.
Lelkemben őrzöm kedves szavaitok
És ha eljön az idő: megyek hozzátok.
 M.J.Kata