Jézus Pilátus előtt
(Munkácsy képe)

Állok merengve, hosszan, áhitattal:
Ez ő! Ilyen volt! Igy képzeltem én;
Álmomban éjjel, elmélkedve nappal
Kerestem arczát; végre föllelém.
Mit a halandó gyönge ismerettel,
Töprengve, könyvekből meg nem tanúl:
Az a te nagy lelkedbe rejtezett el,
Lángelméd érzi öntudatlanúl.
Reviczky Gyula



Kezdet...

Eljött a nap, amit várt a halandók tábora
megérkezett minden idők égi vándora.
Felnőtt, mint vessző száll, hontalan
hallgatta beszédét boldog, s boldogtalan.
 Igazság és jogosság járt az útjában,
bűnt nem találsz az ő múltjában.

De eljött az életébe a sötétség napja,
érdemtelenül ráfogták, hogy a gonosznak rabja.
Ezen az éjszakán a bárányok mind hallgattak,
a tett helyszínéről gyorsan elillantak.
Egy maradt csak ott, ki némán állt,
nem kímélve magát, a kegyetlen sorsára várt.
Mindent... kínt és gyötrelmet vállalt teérted,
hogy el ne vessz, és megmentsen téged.
Mikor felemeltetett, akkor is, csak tereád nézett,
a nap végére utol is érte a sötét végzet.
Ekkor ujjongott a tömeg, önhittségben állva:
- Ennek is vége, ez az ügy, végleg lezárva!

De a hétnek első napján új nap kelt fel az égen,
sugarai átragyogtak minden sötétségen.
Ekkor egy kapu nyílott, és az összes akadály ledőlt.
Egy új élet lehetősége nyílt minden ember előtt.

Hát így volt ez egy régi elfeledett korban,
ez az első húsvét története, néhány kusza sorban.
Zsolnai László



Húsvét előtt

Tudta, hogy nincs már messzire az óra,
Hogy nemsokára elvégeztetik,
Szent imájának minden drága szója
Tanítványaiért esedezik.

Kereszt előtt a Gecsemáné kertben
Tudta, hogy mit rejt a kétes sötét,
A csók, a holdas, kékszínű berekben...
És visszatette a Málkus fülét.

Tudta, hogy a Nagy Halál szárnyát bontva
Az égő kínok véres árnya itt,
Hogy már utolsó vacsoráját osztja...
És mossa tanítványai lábait.

Húsvét előtt, nagypéntek éjszakáján
A Kereszt fénye az egekbe nő,
Mert mérhetetlen áldozata árán
A bűnös földet megváltotta Ő...
Kárász Izabella

Tovább olvasom:  http://n-nzsoka.lapunk.hu/?modul=oldal&tartalom=1206144