Szeretettel köszöntelek a Gyöngyszemek - kavicsok közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Gyöngyszemek - kavicsok vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Gyöngyszemek - kavicsok közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Gyöngyszemek - kavicsok vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Gyöngyszemek - kavicsok közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Gyöngyszemek - kavicsok vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Gyöngyszemek - kavicsok közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Gyöngyszemek - kavicsok vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Sötét erdő rejtekében,
holmadár se járt már régen,
élt egy kopár, magányos fa,
egymagában búslakodva.
Fáradt, fakó minden ága,
nem is gondolt a világra.
A madarak elkerülték,
lehullatta levéldíszét.
Törzse, kérge repedezve,
színét, fényét elvesztette.
Így élt ott a faremete,
semmi már nem érdekelte.
Egyszer szörnyű vihar támadt,
tépte, rázta a vén fákat.
Csatatér lett körülötte,
de csak elnézett fölötte.
A viharból forgószél vált,
tőből csavart ki sok szép fát,
de ő dacolt, biztosan állt,
nem adta meg könnyen magát.
Mikor minden csendesedett,
egykedvűen körülnézett.
Meglepődve tapasztalta,
lába előtt hever egy fa.
Fiatal volt, karcsú, kecses,
ránézni is élvezetes.
Megtépázott díszes lombja,
a forgószél elsodorta.
Nem mutatott életjelet,
gyökere az égbe meredt,
kitéve a pusztulásnak,
sorsszerű kiszáradásnak.
Megdöbbent a faremete,
hiszen megdobbant a szíve.
Úgy érezete, nem teheti,
hogy e szép fát hagyja veszni.
Fáradt törzsét megtekerte,
minden nedvét kipréselte,
ráhajolt a beteg testre,
gyökerét nedvesítette.
Felvállalva pusztulását,
megmentette a csodás fát.
Ágaival ráhajolva
lágyan talpra állította.
Párja éledezni kezdett,
lassan gyökeret eresztett.
Színét, fényét visszakapta,
kivirult a lombozata.
Hálásan tekintett rája,
a megmentő, kopár fára.
Annak szíve feldobogott,
ága büszkén nyújtózkodott.
Visszatért belé az élet,
kérge újra barnán fénylett.
Koronáját, szinte csoda,
sötétzöld lomb borította.
Vele szemben mosolygó fa,
ezer virág tarkította.
Ágaikat összefonták,
szerelmüket megvallották.
Körülöttük zöld fű termett,
ágaikon madár zengett,
felragyogott a nap fénye,
boldogságuk megigézte.
Nemsokára erdő csendjét
felverték a facsemeték.
Büszkén nézett körül végre
öreg erdő remetéje.
Mert a csodás, szélfútta fa
napjait bearanyozta,
értelme lett életének ....
Vége van az én mesémnek .
Írta : Kacsa Zsóka
2012.01.14.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó bejegyzések:
SZERELEM / VALENTIN NAPRA / részlet/
FARSANG
ADVENT /saját vers /
NOVEMBERI TAVASZ /saját vers/