Kalandrapacsirta

Hol énekelsz ilyen gyönyörûen
ily tisztán ilyen végzetszerûen
csi – csi – csi próbálod és ráhúzol
a sûrû lombok közül valahol
szaporázod a hangot azután
a torkodig lerántod és sután
kipirosítod mintha nyelvedet
nyújtanád ki a nagy világ felett
pedig csak játszol egy-egy jelet adsz
a vad szerelmesednek – az igaz
de azt is inkább magadnak teszed
madár miféle isten van veled
hogy ilyen gyönyörûen énekelsz
láthatatlan hangon az égre kelsz
közben közel vagy egészen belül
az én heves szívemben egyedül?

Sursum corda! Elõleges madár
hangod milyen titkos ütemre jár
pitty-pitty aztán reszelve mint a kés
a duzzadt ég kék kenyerébe vész
az éled késed fényed életed
s én szívszorongva szárnyalok veled
hová és meddig vörösbegy rigó
piciny testvére zenged – élni jó
hol énekelsz ily végzetszerûen
a horhoson túl vagy a semmiben?
Gyurkovics Tibor

Csalogány csattog

Csalogány csattog. Honnan tudta már
a fény előtt, hogy kél a napsugár,
midőn még az éj sárkánya az ég
köré fonta fekete kötelét?

Szárnyas kis hírnök, hogy talált reád
Kelet heroldja a sötéten át,
míg szunnyadtál a bozótban, s a lomb,
az ég sátra sűrűn föléd hajolt?

Az éjbe-merült táj felett a te
dalod volt az élet üzenete.

Ébredj, alvó, emeld fel homlokod,
öleld az áldó, vérpiros napot,
s zengd a csalogány ujjongó dalát!
Rabindranath Tagore / Balássy László fordítása

Az énekes rigó

Nézem, hogy a hárs alatt
Friss kukac után kutat.
Meg-meg indul, körbenéz,
Rám emelve gombszemét…

Nézem, hogy a hárs alatt
Friss kukac után kutat.
Meg-megindul, körbenéz,
Rám emelve gombszemét.
Szúr, kotor a lomb alatt,
Újra lódul, elszalad.

Zörgő sárga szőnyegén
Útban van cement szegély:
Vén beton, a szürke úr,
Mint felfestett fény-kontúr
Terpeszkedve útban áll,
Jönne már a kis madár…

Túl felen van még kukac,
Fordulat kell nem a harc!
Minden gond feledhető,
Ó, ha én lehetnék ő...

Pacsirta

Zeng a pacsirta, repül az égnek,
vágyik benne a picinyke lélek:
Mi kék az ég!
Ha ott lennék,
dalomra száz szebb dal fakadna!

Magasra, magasra, az égre fel,
mindent lehet, csak akarni kell,
előre hát!
Erőt is ád
a buzgó hit, melyben hiszek!

Süvölt a légben a véres kalóz…
A dalnok lelke már messze hajóz –
az égbe vágytál,
odataláltál,
dalodra száz szebb dal fakad!
Wass Albert

Március

Fürdik a fény a nád-tocsogókban
jó szagú álmot ringat a rét,
illan a szellő langy mosolyával
fésüli át a fák tetejét.

Vágya ha pattan zöld szemű rügynek
cinke dalától hangos a táj,
zeng a magasban szárnyal a széllel
hirdeti: most már nyitni muszáj!

Hajlik a fűzfa szőke hajában
árad a fénnyel víg kacagás,
átfut a tájon messzire lüktet
újra a ritmus: szívdobogás.
Kormányos Sándor