Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc Magyarország újkori történetének egyik meghatározó eseménye, a nemzeti identitás egyik alapköve. Társadalmi reformjaival a polgári átalakulás megindítója, önvédelmi harcával a nemzeti mitológia részévé vált. Szerves része volt az 1848-as európai forradalmi hullámnak, azok közül viszont lényegében egyedül jutott el sikeres katonai ellenállásig. Eredményességét mi sem mutatja jobban, hogy csak a cári Oroszország beavatkozásával lehetett legyőzni, amelynek soha ekkora hadserege addig nem járt még külföldön. Gyakorlatilag az 1848-49-es harc a magyar nemzet történetének leghíresebb háborús konfliktusa is.

Nemzeti Ünnepünk Évfordulójára

Március 15. nemzetünk nagy napja,
Történelmünk sok évtizede tiszteletben tartja,
Március 15. méltó szellemébe,
Legyünk toleránsak egymás iránt hazánk érdekében.

Márciusi ifjak, kiket nagyra becsülünk,
Köszönettel tartozik egész népünk és maroknyi nemzetünk.
Őseinknek a hazaszeretete legyen példaképünk,
Ne a szitkozódás, ellenkezés, mit napjainkban élünk.

Szeretet és a békesség tartson minket össze,
A magyarok Istene áldjon mindörökre.
Elődeink hazaszeretete tartson minket egybe,
Ezer éve élünk itt a Kárpát medencébe.
Szeretünk téged, mindannyiunk bölcsőjét,
Itt születtünk, e földnek esszük áldott kenyerét.
Éljünk tisztességben, szeretetben, békességben,
Szép hazánkban itt Európa közepében.

Magyarország nemzetünk nagy napja és emlékezése,
Kik életüket adták a 48-as szabadságharcért cserébe.
Dicsőség és hála az elesett hősöknek,
Hajtsunk fejet némán, a bátor nemzedéknek.

Ne feledd soha sem, ez mindannyiunk földje,
Hol elődeink nyugszanak örökre.
Nemzeti dal legyen mindenkor nemzeti imánk,
Mit unokáink is szavalni fogják.
Antóni Sándor

Március

Tavasznak hírmondója ébred,
madarak dala száll a légben.
Dalolj hát víg dalt, fénylő hajnalon,
ébredés tavasza ránk virradjon.

Dús illatú tavasz köszöntsön a tájra,
történelmi sorokon révedezve, járva.
Mi dicső tavaszra emlékezünk,
hősiségük példát állít nekünk.

Magyarság múltja dicsfényben ragyog,
jelenben vajon milyen szív dobog?
Veszni hagyunk mindent, mi szép és jó,
mi jövőnknek oly meghatározó.

Múltunk hősi árnyékába bújva,
fagyosan didergünk, mégsem okulva.
Eszmék, viták, szónoklatok,
melyre válaszolnak a hétköznapok.

Dalolj hát tavasznak hírmondója,
múlt, jelen, s jövő dicshozója.
Ébresztőt fújj hát a fagyos tájra,
hogy 48-nak szellemét népünk megtalálja.  

Nagy Pál

1848

Betűk és ajkak fennen hirdetik:
Hogy a világ órjásilag halad;
Mondják: az ember, ez erkölcsi lény,
Tökélyesebb lesz minden perc alatt.

Az új időknek nagy története
E fontos tanból szép leckét adott;
És megtaníta: hogy nincsen nagy ok
Lenézni az oktalan állatot.

Az állatok közt önszülötteit
Csak a legalábbvaló falja fel,
És a világ órjásilag halad:
Mert most ezt a királyok kezdik el!

-------------

Különös: hogy aki egy magzatját megöli:
Elvesz pallossal vagy kötélen;
Aki pedig vadúl legyilkol százakat:
Halál helyett ezt hallja: éljen!

-------------
A bársony színe tart sok éveken,
De végre a bársony is kimegyen.
Rosz festék az a honfivér, királyok!
Midőn kiömlik, még piros, piros...
Ha megszárad: sötét lesz mint az átok,
S nincs idő, mely ily szennyfoltot kimos.
Tompa Mihály

Európa csendes, újra csendes...

Európa csendes, ujra csendes,
Elzúgtak forradalmai...
Szégyen reá! lecsendesűlt és
Szabadságát nem vívta ki.

Magára hagyták, egy magára
A gyáva népek a magyart;
Lánc csörg minden kézen, csupán a
Magyar kezében cseng a kard.

De hát kétségbe kell-e esnünk,
Hát búsuljunk-e e miatt?
Ellenkezőleg, oh hon, inkább
Ez légyen, ami lelket ad.

Emelje ez föl lelkeinket,
Hogy mi vagyunk a lámpafény,
Mely amidőn a többi alszik,
Ég a sötétség éjjelén.

Ha ami fényünk nem lobogna
A véghetetlen éjen át,
Azt gondolhatnák fönn az égben,
Hogy elenyészett a világ.

Tekints reánk, tekints, szabadság,
Ismerd meg mostan népedet:
Midőn más könnyet sem mer adni,
Mi vérrel áldozunk neked.

Vagy kell-e még több, hogy áldásod
Ne érdemetlen szálljon ránk?
E hűtlen korban mi utósó
Egyetlen híveid valánk!
Petőfi Sándor

Március szelleme

Hűs fuvallat lengi át napunk,
márciusnak idusán vagyunk.
Visszatér egy szellem akkoron,
átsuhan vén pesti partokon.

Hűs fuvallat lengi át a tájt,
átérzünk ott mindent ami fájt.
Magyaroknak, sorsa mit hozott...?
közben mennyi álmunk megkopott.

"Talpra magyar!" - zengnek a szavak,
visszhangzanak az ősi falak.
Hol egykor, régen Petőfi szavalt,
újra halljuk a Nemzeti dalt!

Az ős szellem még szívünkben él,
mert a magyar mindig hisz, remél.
Lobogj zászlónk, talpra áll e nép,
és lesz jövőnk, ami újra szép!

Ne tűrjünk el soha rabigát,
úgy szeressük a magyar hazát!
Talpra magyar! - suttogja a szél,
van új tavasz és van új remény!  

Szuhanics Albert

Könyörgés
(március 15-re)

Add nekem
hagy vegyem vállamra
és segíts fel, hogyha elesnék,
adj hitet, hogy bírjam erővel,
add nekem, én büszkén cipelném!

Add nekem,
hogy tovább adhassam
hisz nem élhetek én sem örökké,
hogy ő is egyszer bátran hordozza
s emelt fővel vallja: magyarnak születék.
Mezei Marianna