Január elseje, az év első napja. A legtöbben már az év első perceiben túlestünk a fogadkozásokon, hogy miről szokunk le, mit változtatunk meg, mit fogunk másképpen tenni. Aztán ennek általában a negyedét sem teljesítjük -persze tisztelet a kivételnek-, de legalább megfogadtuk. Az év utolsó napjaiban pedig többnyire azon töprengünk, hogy milyen volt az elmúlt évünk.

Szilveszter

Az utcán árad óriás tömeg,
zsongó kavalkád, papírharsonák,
konfettieső, nyüzsgő maszkabál.
A téli éjjel metszően hideg.

Ünneplés ez vagy vidám búcsúzás?
Elmúlt egy év, sok elvetélt remény
számadást kér, s az új ígéretén
a holnap talán tényleg végre más.

Az óra jár, a pillanat közelg,
mi múlt s jövő közt híd, kötő-kapocs.
Harang hallik, s víg pezsgődurrogás.

Egy pillanat a volt és lesz között
a van, csupán egy kés-keskeny csapás.
E "van"-ban élek én, s a van csodás.
Kisszölösi Szánthó Lóránt

Szilveszteri köszöntő

Ami mögöttünk van,
ha nehéz is, vége.
Tegyük most a gondot,
bosszúságot félre!

Búcsúztassuk méltón
az öreg Óévet,
s bizakodva várjunk
Új esztendő, téged!

Hozz az embereknek
boldogságot, békét!
Varázsold szemükbe
öröm tiszta fényét!

Hitük sose fogyjon,
szívük ne csüggedjen!
Asztalukon étel,
s ital mindig legyen!

Pénzt adj a szegénynek,
erőt, csüggedőnek!
Reményt nyújts, ha néha
nehéz napok jőnek!

Feledjük a rosszat,
őrizzük a szépet!
kívánjunk egymásnak
boldogabb Új évet!
Dandé Katalin



Szilveszteri tűzijáték

Égen nyíló fényes csodákból
Alá hulló szikra-virágpor
Gyönyörű szép égi csoda,
Sugarait bontogatja.

Fűzfabombák, pálmaligetek,
Margarétás virágszigetek
Üstökösök az ég felé,
A levegő izzik belé!

Rengeteg szép szikra csoda van!
Aláhullik, máris odavan
Mint májusi tiszavirág,
Itt is, néhány perc a világ.

Gazdag látvány, nagy fényes játék,
Évvégére szép tűzijáték!
Készül vízesés szikrákból,
Alácsorog a sziklákról.

A fagyos hideg szél megtorpan
Mikor a rakéta szétrobban
Ma szilveszter van évvége,
Koccintsunk a jövő évre!
Lupsánné Kovács Eta



Év végén
részlet

Indulsz, pályavégezett év,
Menj... de várj, ne menj magad,
Sötét van a másvilágba'.
Jó lesz egy kis égő lámpa:
Vidd magaddal dalomat.

Megpendítem, régi lantom,
Megpendítem húrjaid;
Már régóta vagy te nálam,
Sokat szóltál... megpróbálom,
Tudnál-e még valamit?

Ha valaha szépen szóltál,
Most legyen szép éneked;
Légy méltó neved hiréhez,
Tedd még ünnepibbekké ez
Ünnepélyes perceket.

És ki tudja? tán utósó,
Legutósó lesz e dal;
Tán ha téged most leteszlek,
Többé majd föl sem vehetlek,
Hangod, életed kihal.
Petőfi Sándor