Pilinszky János, a modern embert megszólítani képes költő 1961-ben írta az esztendő utolsó órájáról a következőket:

 

„Szilveszterkor lépjük át az új év küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya. A szilveszteri "hangulat" nagyon is összetett valami, s kivált az a hívő számára. Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri "tizenkettő".
Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk. Szilveszterre azt is mondhatnánk, hogy magának az Időnek ünnepe, magának a titokzatos földi Időnek a megszentelése. Épp ezért sokszor az az érzésem, hogy rosszul ünnepeljük. Tulajdonképp csendben, szinte hallgatózva kellene fogadnunk, mint valaki a hóesés kezdetét lesi, vagy a csillagok neszére figyel, vagy mint a gazda, ki az éjszaka csendjéből a vetés növését szeretné kihallgatni.
A Szilveszter mégis a féktelen, a karneváli öröm órája lett, s mintha e mögött az öröm mögött még ma is valamiféle pogány szív dobogna. Nem csoda aztán, ha újév napja sokak számára a kijózanodás szürke szomorúságával egyenlő. Pedig gyönyörű alkalom az igaz derű s tegyük hozzá: a földi öröm számára. Mert valóban az: "földönjáró" ünnep, s ezt a "földi mosolyt" nem is szabad megtagadnunk tőle.
Tizenkét óra van. Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába. Fejünk fölött, mint forgó kristálytömb, a csillagos egyetem. De a mi szívünk e pillanatban egyedül Övé, e csodálatos mozgás, múlás és érkezés Uráé. S ezt ne feledjük el a legharsányabb szilveszteri zsivajban se: véghetetlen csendben és szelíden Isten most hajtja át csillagnyájait az ó-esztendőből az új-esztendő mezőire.”

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Amikor majd elérkezik a 2011.év utolsó napja és éjfélt üt az óra: tizenkét óra van. Az éjszakában most fejezte be körforgását a Föld, s most kezd egy újabb égi kör írásába. Ha nem is tudjuk ilyen szépen, ilyen költőien kifejezni magunkat, de érezzük, hogy a Pilinszky János által megfogalmazott gondolatokkal jöttünk el mi is az esztendő utolsó napjára és várjuk az estét.
Szilveszterkor lépjük át az újév küszöbét, s az elmúlás szomorúságán átragyog az újrakezdés mosolya. A szilveszteri "hangulat" nagyon is összetett valami… Lelkünkben ott van a szilveszteri összetett hangulat; a mulandóság, a visszatekintés, a fájdalom, a hála, de a bizakodás, a jóvátenni akarás, a reménykedés hangulata is. Hála és remény, számadás és tervezgetés, mulatság és komolyság, bánat és öröm találkozója a szilveszteri "tizenkettő". Nem is a múlt aggaszt annyira, az már elmúlt, mögöttünk van. A legnagyobb emberi probléma, amelyre ilyenkor még fokozottabban érzékenyek vagyunk, ez a hova, a merre kérdésre való válasz.
Az egyetlen ünnepünk, mely túlmutatva önmagán az egész esztendőt felidézi bennünk.

Szilveszter

Az utcán árad óriás tömeg,
zsongó kavalkád, papírharsonák,
konfettieső, nyüzsgő maszkabál.
A téli éjjel metszően hideg.

Ünneplés ez vagy vidám búcsúzás?
Elmúlt egy év, sok elvetélt remény
számadást kér, s az új ígéretén
a holnap talán tényleg végre más.

Az óra jár, a pillanat közelg,
mi múlt s jövő közt híd, kötő-kapocs.
Harang hallik, s víg pezsgődurrogás.

Egy pillanat a volt és lesz között
a van, csupán egy kés-keskeny csapás.
E "van"-ban élek én, s a van csodás.
Kisszölösi Szánthó Lóránt

Újévi reményünk

Küszöbön a szilveszter,
az óévet búcsúztatja minden ember,
fogadalmakat teszünk, mit csináljunk jobban,
s reménykedünk, hogy holnapunk szebb legyen valóban.

Ne vissza tekintsünk tehát, hanem előre,
gondoljunk arra, csak jobb lesz jövőre,
gond barázdája tűnjön el arcokról,
hisz a szilveszter vidámságról szól.

Az újév hozhat jót is nekünk,
legalábbis ebben reménykedünk,
öröm, szeretet töltse be szívünket,
a rossz után talán jó is jöhet.

A szomorúságot messzire vigye a szél,
mindenki örüljön, aki a Földön él,
én is egy ilyen életre vágyok,
mindenkinek Boldog Újévet kívánok!
Nagy Sándorné

Január elsején

Titokzatos Újesztendő,
Ma léptünk rá küszöbödre;
Légy általunk szeretettel,
Reménységgel üdvözölve!

Nem tudjuk hogy mit rejtegetsz
Számunkra bő tarsolyodban:
Örömet, bánatot hozol,
Vagy mindkettőt egybefontan?

Nem kutatjuk, mert nem fontos,
Az a fő, hogy itt vagy újra:
A többit mind Őrá bízzuk,
Kitől függ, a legjobb Úrra.

Kezében a sorsunk kulcsa,
Tetszés szerint Ő forgatja,
Övé legyen minden hála,
Legyen meg szent akaratja
Piován Győző