VELÜNK ÉLŐ KÖLTŐK, ÍRÓK BEMUTATÁSA
Ez alkalommal:

SCHVALM RÓZSA KÖLTŐT MUTATOM BE

Schvalm Rózsa 1942-ben született Nagyvázsonyban,
azóta is ott él. Aktív életében postavezető volt.
Házassága sajnos válással végződött. A házasságából
egy fia született, akit 8 éves korától egyedül nevelt.
Már gyermekkorában is írt verseket és idősebb korban
kezdett el újra verseket írni.
A napokban fog megjelenni 2. verseskötete

Díjai:

- 2009. novemberében: Art díjas Oklevelet kapott
- 2010. novemberében: Cserhát Nívódíj Arany és Ezüst fokozatát kapta
- 2011. novemberében: Cserhát Nívódíj Arany fokozatát vehette át

Ezúton is sok szeretettel gratulálok neki mindnyájunk nevében,
kívánva további sikeres munkát, szeretettel: Ari /Aranycsillag/



Schvalm Rózsa ÍGY ÍR MAGÁRÓL:

Az olvasás, az irodalom szeretete gyermekkoromtól
kíséri életemet. Néhány verset fiatalon is írtam, amelyeket
nem őriztem meg.
Nyugdíjas éveim Istenáldott, csodálatos ajándéka a
gondolataim rímekbe öntése.
Idős korom első versét egy lélek mélyére ható prédikáció
után írtam.
Kis kihagyás következett, de harmadik éve már rend-
szeresen verselgetek. Naponként olvasom a bibliát,
megszólít az Ige hangja. Vallásos verseimben vissza-
csengnek a vasárnapi igehirdetések gondolatai.
Elbűvöl a teremtett világ harmóniája, minden évszakban
elvarázsol a természet szépsége.
Jelen világunk szomorú gondjai és problémái is
foglalkoztatnak.
Soraimat ajánlom minden verskedvelő olvasómnak.
Köszönöm, szeretettel: Schvalm Rózsa

HA MEGÉRINTI SZÍVED

Ha megérinti szíved az ég fuvallata,
benne az Isteni Lélek, otthonra talál.
Aki eddig voltál, nem vagy többé ugyanaz,
a Lélek átformál, s kitárul egy új világ.

Nem vonz már e világi csillogás, gazdagság,
lelked szabad, túllátsz a földi lét határán.
Múló földi kincseket többé nem gyűjtesz már,
új cél vezet, tiéd az igazi gazdagság.

Amit másokkal oly szívesen megosztanál,
hisz oly sok a világban a boldogtalanság.
Sok-sok ember élete örökös rohanás,
nincs ideje, meghallani a lélek hangját.

Pedig fájdalmában néha mélyről felkiált,
létét jelezve, hogy sorsa üresség, magány.
Tátongó űr, amit nem tölthet be semmi más,
csak Isten kegyelméből a szent égi áldás.

Fölöttünk a múló idő oly gyorsan elszáll,
kijelölt utunk megrövidül nap-nap után.
S ha végéhez érkezik, ott vajon ki vár?
attól függ, hogy az utad során kiben bíztál.

Írta: Schvalm Rózsa

A napokban megjelenő könyvéhez B. Antal Rózsa költő,
a Veszprémi Alkotók Klubjának vezetője írta az előszót.

ELŐSZÓ

Miért olvasunk verset? A kérdés mindig felvetődik, ha
egy kötetet a kezembe veszek. Már az első verseknél
kiderül a kérdés miértje. Talán, mert meglátjuk a költő
lelkét, halljuk versein keresztül gondolatait, érezzük
érzéseit. Azonosulni a költővel, meglátni az ember
finomságát, érezni ösztönös tehetségét. Mindezt meg-
éreztem, amikor Schvalm Rózsa verseit kezdtem
olvasni.
Ismerem Őt személyesen vagy azt hittem, míg kötete
a kezembe nem került. Az egyébként csendes, szótlan
asszony a verseiben kitárulkozik, beszél az otthonról,
a biztonságról, hazáról....
Mintha az ősz festője lenne, látom versei nyomán a
színek kavalkádját. Beszél titokról, amelyek némán
őrzik a történelmet, nagy költők, nagy magyarok
emlékéről és őszinte szeretetről.
Mindezekről varázslatos szavak kerülnek ki tollából.
Hogy miből táplálkozik? Hite van.
Vallásos versei a fényről- árnyékról, a lélekben
hitről- reményről szólnak, az igazságkereséséről és
az alázatról.
Schvalm Rózsa nem kezdő költő, sok-sok verset
írt már folyóiratoknak, jelent meg verses kötete,
kapott díjakat. Most mégis rácsodálkoztam versei
tisztaságára. Semmi manír, semmi szépelgetés.
Letisztult versei csupa érzések. Tiszteli a nagy elődöket,
nyíltan vállalja hazaszeretetét. Foglalkozik elmúlással, de
nem fájdalmat, hanem mint mindenben itt is a szépet
látja. Versei tiszták, őszinték, mint az Alkonyi fények c.
versében írja: "Fehér ruhában átölel a fény, örök otthon
vár, hol örök a lét."
Hidat alkot mélység, magasság között...versei érthetők,
néhol meghatóak, de mindenekelőtt igazak.

Mottója: szeretet, béke, egyetértés. Schvalm Rózsa
mindezt színesen mutatja meg verseiben. Ezzel a
kötettel bebizonyította, hogy helye van a magyar
költészetben. [angel B. Antal Rózsa



HOMÁLY BORUL AZ ŐSZI TÁJARA

Homály borul az őszi tájra,
Nyomasztó a természet búskomorsága.
Megbarnult levelet hullatnak,
Gyümölcstől megfosztott, bánatos faágak.

Csend, néma táj, nem szól madárdal,
Sűrű szürke felhő vonja be az eget.
Melegét nem árasztja a nap,
Fénysugara nem töri át a felleget.

Szeptember zordon távozott el,
És mélabúsan köszöntött be október.
Tekints ránk a magasból Istenem,
Oszlasd el a homályt a földön, égen.

Mert fény élteti az életet,
Nélküle élni szomorú, reménytelen.
Tiszta forrása szereteted,
Kérünk Uram, áraszd éltető fényedet.

Írta: Schvalm Rózsa

BOLDOG VÁRAKOZÁS

Fehér hó födi a tájat,
Zúzmara csillog az ágakon.
Gyönyörűséges a látványa,
Miként a téli természet,
Szent karácsony ünnepét várja.

A várakozás varázsa,
Emberi szívünket is átjárja.
Mint odakünn a hó födte táj,
Lelkünk is öltözzön,
Tiszta, hófehér ruhába.

Advent boldog reménysége,
Gyújtson fényt a szívünkbe,
Hogy örökké ragyogjon benne,
Szent karácsony öröme.

Írta: Schvalm Rózsa

Mindig csak előre!

Ha önzetlen, igaz szeretettel,
jóindulattal cselekszel,
mégsem értenek meg az emberek,
ne veszítsd ettől kedvedet!

Ne riasszanak az akadályok,
ha próbákat kell kiállnod,
mert attól lesz nemesebb a lélek,
ellenáll a kísértésnek.

Mert „tisztább öröm nincs a világon,
mint az, ha ember az ember”.
Kitart, az igazságtól nem tér el,
halad ha kell szembeszéllel.

Sok erőt ad az igazság fénye,
menni mindig csak előre.
Soha vissza nem fordulni félve,
gyengeséget is legyőzve.

Hitet, reményt végig megőrizve,
hogy a jónak kell győznie!

(2012-01-06)



Árnyék és fény

Árnyék és fény, félelem és remény
váltakoznak az élet színterén.
Hol nap ragyog, hol örvény kavarog
míg világ a világ, s a föld forog.

Vannak szegények, vannak gazdagok,
nagyhatalmak és kicsi országok.
Oly ingatag, bizonytalan a sors,
a holnap, a jövő oly homályos.

Nem létezik több, csak egy biztos pont,
nem rendítik soha változások.
Tegnap és ma is : jó pásztorod
az Úr : Vele öröm lesz holnapod.

(2012-01-19)



A múltba vissza sose nézz.

A múltba vissza sose nézz,
Töröld fájó sebek emlékét.
Mi szép volt már az is rég volt,
Homály borítja és feledés.

Előre tekints, lásd a fényt!
Takarja bár felhő a napot,
Vagy csillagtalan sötét éj,
Ne veszítsd el szem elől a célt!

A fénylő hajnalcsillagot,
Mi szíved legmélyén felragyog,
Kövesd fáradhatatlanul,
Legyen bármily rögös az út!