Az anyanyelv nemzetközi napja. Banglades javaslatára az ENSZ (UNESCO) 1999-ben február 21.-ét nemzetközi anyanyelvi nappá nyilvánította. 2000-ben ünnepelték először. A világnapot annak emlékére tartják, hogy 1952-ben Bangladesben az urdut nyilvánították az egyetlen hivatalos nyelvvé, noha a bangladesiek anyanyelve a bengáli. Február 21-én Dakkában a diákok fellázadtak az anyanyelv elnyomása ellen. Ekkor a rendőrség összetűzött a tüntetőkkel és öt diákot megöltek. A bangladesiek akkor az anyanyelv napjává nyilvánították a napot.

Az anyanyelv napjának célja, hogy felhívja a figyelmet a világon mintegy 6000 beszélt nyelv védelmére.
Mi magyarok átérezzük az anyanyelv iránti tiszteletet, hiszen a magyar nyelv a világ legnehezebb és legszebb nyelvei közé tartozik, és csak 1844-ben lett hivatalos nyelvünk, köszönhetően reformkori nagyjainknak. Igaz a magyar nyelv felvirágoztatását szorgalmazó törekvések már a felvilágosodás korában megkezdődtek, hiszen Kazinczy, Batsányi, Bessenyei és még sokan már akkor szívügyükké tették irodalmi szintre emelését.

Lőrincz László Az anyanyelv fontossága

De hát miért is van annyiféle nyelv a világon? A költő csak néz és csodálkozik. Nem, nem gondol a nyelvek kialakulásának oly homályos őstörténetére (vagy élettanára? lélektanára, filozófiájára?), csak a saját mesterségére gondol. Hiszen ő – a versíró – érzi legerősebben a nyelvvel élők között egy-egy kifejezés másképp-nem-lehet-jét, mozdíthatatlan evidenciáját, szavakba horgonyzottságát. Mindig újra kínos tapasztalat rájönnie, hogy a költői evidencia anyanyelvi határig tart. Mért is hívhatják az asztalt table-nak, ha asztalnak hívják? Mért hívhatják másképp a hattyút, a vért, a jobbra csavaró borkősavat? Hány nyelv férhet el az emberiség tudatában? Vagy ne kérdezzük ezt? Ne kérdezzük, hogy hány angyal férhet el egy tű hegyén?
Nemes Nagy Ágnes: Anyanyelv részlet



"Minden nyelv örökösen változik, így természetesen anyanyelvünk is. Csak holt nyelv vagy mesterségesen megalkotott nyelv maradhat változatlan, de az is csak addig, ameddig valamilyen kisebb-nagyobb réteg, csoport tagjai nem kezdik (újból) használni. Érthető, hogy a magyar nyelv is folytonosan, szakadatlanul változik, de azzal is tisztában kell lennünk, hogy ez a változás nem egységes formában megy végbe, hanem egymástól eltérő feltételek, körülmények, külső és belső hatások következtében kisebb-nagyobb eltérésekkel, nem teljesen azonos módon. Az anyaországon belül élő magyarság nyelvhasználata lényegesen gyorsabb ütemben változik a határokon kívül élőkénél, mert aki birtokon belül van, az sokkal könnyebb szívvel fogadja be az újat, a hagyománytól eltérőt, mint az, akinek anyanyelve megtartásáért szinte mindennap meg kell vívnia a maga harcát.

Ez az eltérő irányú és arányú változás, illetve fejlődés azonban véleményem szerint nem fenyeget azzal, hogy egy idő után már nem egy, hanem több magyar nyelvvel kell számolnunk. Kétségtelen tény, hogy az erdélyi, szlovákiai, kárpátaljai stb. magyarságnak számos olyan szava is van, amelyet a magyarországi magyar esetleg nem is ismer, de ettől a magyar nyelv még nem töredezik szét több darabra, hanem alapjában véve egységes marad. Persze, azt azért észre kell vennünk, hogy a határokon kívüli magyarság anyanyelvhasználata az asszimiláció és egyéb, a magyarság e részét érintő külső és belső hatások következtében egyre gyengül, egyre szűkebb területre szorul vissza. Sajnos, még fokozottabban, még határozottabban vonatkozik ez a megállapításom a szórványmagyarságra. Ugyanakkor viszont örömmel látom, hogy a magyarságnak épp ez a része, legalábbis e részének számos tagja megítélésem szerint a magyarországi magyaroknál még talán mélyebben át tudja érezni Kölcsey Ferencnek azt az intelmét, amelyet Parainesisében Kölcsey Kálmánhoz intézett, s amely így hangzik: "Meleg szeretettel függj a hon nyelvén! mert haza, nemzet és nyelv, három egymástól válhatatlan dolog; s ki ez utolsóért nem buzog, a két elsőért áldozatokra kész lenni nehezen fog."
Grétsy László



Anyanyelvünk

Magyar szülőföldön
magyar az anyanyelv
így szólított anyánk
míg először ölelt.

Mit mondhatott nekünk?
édes kicsi szentem,
helyet adok neked
szerető szívemben!

Könnyű álmot ígért
csodás magyar nyelven,
csókok közt dúdolta,
aludj kis szerelmem!

Így kezdődött nekünk
magyar szóval létünk,
Földünk legszebb nyelvén,
amit nagyon féltünk!

Mint anya gyermekét,
mint gyermek az anyját,
úgy szeretjük mi is
nyelvünk minden hangját.

S ha majd a búcsúnk jő,
mert az időnk letelt,
Mennyekbe visszük fel
e lelki eledelt.

Hallják az angyalok,
hallja ott az Isten,
oly szép magyar nyelv,
párja sehol nincsen!
Szuhanics Albert



Mit hoz a holnap?

Kérdezzük...
Új napokat...?
Új éjeket...?
Holnapokat?!
Éjjeleket?!

Nem én zenélek...
Zenében élek!
Az anyanyelv éke!
Édenkertje ez!!!

Bennem él, s én benne!
Hozzon a holnap
szót szó után...
Soha se fogyjon el...

Legyen szabad mindent kimondani!
Anyanyelvben élni, égni!
A holnap csak holnapot;
a szó csak szavakat hozzon!

Legyen egyre bizakodóbb,
szóljon Vejnemöjnen hangján,
zengje népünk vígságának
ízes, "gulyás" illatú zamatát!

Hozza vissza Tinódi lantján
régi korok pengő dallamán;
Kodály és Bartók szólamán,
sápadt arcunk elhalt mosolyát!
Mysty Kata



Az ige

Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
És áhítattal ejtsétek a szót,
A nyelv ma néktek végső menedéktek,
A nyelv ma tündérvár és katakomba,
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek!
E drága nyelvet porrá ne törjétek,
Ne nyúljon hozzá avatatlanul
Senki: ne szaggassátok szirmait
A rózsafának, mely hóban virul.
Úgy beszéljen ma ki-ki magyarul,
Mintha imádkozna,
Mintha aranyat, tömjént, myrrhát hozna!
És aki költő, az legyen király,
És pap, és próféta és soha más,
Nem illik daróc főpapi talárhoz,
S királyi nyelvhez koldus-dadogás.
Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek,
Vigyázzatok: a nyelv ma szent kehely,
Ki borát issza: Élet borát issza,
Előre néz s csak néha-néha vissza -,
S a kelyhet többé nem engedi el!
Reményik Sándor




Vedd el a nemzet nyelvét, s a nemzet megszűnt az lenni, ami volt: nyom nélkül elenyészik, beleolvad, belehal az őt környező népek tengerébe.
Tolnai Vilmos



Az a tény, hogy anyanyelvem magyar, és magyarul beszélek, gondolkozom, írok, életem legnagyobb eseménye, melyhez nincs fogható. Nem külsőséges valami, mint a kabátom, még olyan sem, mint a testem. Mélyen bennem van, vérem csöppjeiben, idegeim dúcában, metafizikai rejtélyként.
Kosztolányi Dezső: Ábécé a nyelvről és lélekről



"Nyelvünk ízei gazdagon kiforrtak. A magyar szóból finom műszer lett, zajtalan sebességű gép, mellyel a mérnöki elme könnyedén alakíthatja fogalmait. De a lélek homályos vidékeit is lágyan kiemeli mélyeiből költőink ihlete. Nyelvünkkel megmintázhatjuk a kővágó motorok pergő zaját s az udvar sarkában gubbasztó maroknyi szalmaszemét alig-alig zizzenő rebbenését. Egyszóval nyelvünk ősi és modern, erdei, mezei és városi, ázsiai és európai."
József Attila: Töredékek



A mesebeli árva gyermek a magyar nyelv. Még az ág is húzza. Pedig gyönyörű tartományai vannak. A legszebb országon húzódnak folyamai. A vadmadarak, csillagos égboltozat alatt lakó pásztorok és rajongó költők vigyáztak ez árva gyermek lépéseire, amíg járni tanult. Néha eldugdosták, mint a bujdosó kurucot vagy honvédet. Szőlőhegyek borházaiban, kollégiumok üres padlásain, a bedőlt pusztai kutak felett szárnyaló szél zúgásában élt.
Krúdy Gyula: Felhő