K Ó R H Á Z I   V E R S E K

1. Betegség

Ami volt, eltűnt,
sebem gyötri láz,
orvos szava hűt,
csillapító máz
bőröm varrt falán,
és már biztató
az új tudomány.
Érzem, élni jó!

2. Betegek történeteiből

Rágyújtott a nap,
füstfelhőket ereget.
Indul már a pap,
régi dohányost temet.
Fekete az ég.
Fekete embertömeg.
Szívük jajtól ég.
Utána még ki jöhet?
Izzó levegő.
Forró könnyet szül a gyász.
Csepeg az eső.
Holtra színes domb vigyáz.

3. Vihar

Hirtelen jött szél
függönnyel mulat.

Hegedűn húrként feszülök,

rajtam jajdulnak etűdök.

Kottába nem írt szünetek

verslábakon megpihennek.

Elnyűtt, csipkés levél vagyok,

rozsdás színem már nem ragyog.

Évtizedek újították,

színét, fonákját koptatták.

Le nem hullott gyümölcs vagyok,

jól termő ág vén fán hagyott,

dermedten lágy kezed várom:

szakíts le s óvj, szép virágom,

gyenge vesszőt már ne húzzak,

éhezőnek kell egy falat,

fogyasszon bátran belőlem,

hiszen azért teremtődtem.

Kedves Network

Közösség!

Ezúton szeretnénk tájékoztatni, hogy a Network.hu életében tulajdonosváltás történt.

Tele vagyunk friss ötletekkel, tervekkel arra vonatkozólag, hogyan tehetnénk még szórakoztatóbbá és értékesebbé az itt eltöltött időt.

 ELSŐDLEGES CÉLJAINK: 

- NAPRAKÉSZ és KEZELŐBARÁT felület (szem előtt tartva, hogy korábbi felhasználóink még könnyebben eligazodjanak kedvenc közösségeikben.) 

- a közösségek tagjait aktívabb kommunikációra BÍZTATJUK !

-Az utolsó  ecsetvonást az Isten  végzi el

- Egy ember kinek tetszik tetszett,-  örömet  okoztam.

-Meghúzod az ecsetvonást,- "Te vagy  az"  ?! ?....

- Úgy elmegyünk-úgy ,úgy,

  hogy senki ránk nem fog emlékezni.....

  Nagy  baj ? :...

      Felhozott  gyöngykavicsok

 -ha nem kerülnek felszínre a csodák  titokban maradnak

-ha  felszínre kerülnek  segítséggel, a mi örömünket és lelki gazdagságunkat / pihenésünket és csodáinkat / gyarapítják.

-Kibányászásukhoz  majd  csiszolásukhoz  biztatásra  van  szükség.

-Ha örömet okozunk akár egy embernek is,-vagy csoportnak  közösségnek

vagy egy  gyöngykavicsot találunk,

kincset hoztunk létre.

                      Cigány

   A cigánynak a  szíve, hogy fáj,

   pedig a lelke repült tavasztól télen át.

   Szomoru  bús, szomoru  cigány.

   Sorsom,cigány sorsa, fáj,

   nem panaszkodom én szegény,-

   Inkább futok  az éjszakába,

   virágot tenni lábad elé.

   Cigánysors , cigánysors.-

   Hegedű  szóljon, de sír,sír vállamon,

   Cigánysors,,-tegnap mulattál hegedűm,

   ma  csak sírni tudsz.

            Csend

-Ha a csendet végig tudod  hallgatni, akkor  már nagyon  boldog  lehetsz. A csendben vannak a  legszebb szavak, színek, képek,-ha megtudod ezt  érteni és  bekletudsz ebbe lépni,-először imbolyog- mint mozgó zsámbékos

lábad alatt-,

de a szitakötő megállít hogy  el ne essél, majd lök rajtad, ne haragudj rá.

Rájöttél hogy  bent vagy. A csendet  folytatni már neked kell. Nagyon nagy  tisztelettel, mert ha nem vigyázol már Ő  el is hagyott.

Furcsa napom van, fákat ölelek.

A liget már nem éppen tegnapi.

Talán ezzel energiát nyerek -

szólnak róla új hitek rabjai.

Feltöltődöm.Milyen modern a szó,

melynek hiszek, elhitetik velem,

hogy régen úgy volt, de most ez a jó,

megnyugtatja zilált idegzetem.

A fa, a fű élő-érző világ,

levegőt ad, harmóniája szép

a kertemben, vagy ha virul a rét,

rögtön látok benne vagy száz csodát!

Nyugalmam nő, habár egy fa nem nő,

ha átölelem, más szikrát csihol,

lassú tűzként ég bennem, s ez a fő,

szerelmet táplál kint-bent, valahol!

JÖJJ, SZENTLÉLEK!   

Szólít a dallam, jöjj, égi Tűz!
Hintsd ránk a fényt, ami bűnt elűz.
Úgy kell ma nékünk a drága Láng!
Bajverte híveid szánva-szánd.
Jöjj, drága Szentlélek, adj új erőt,
Nélküled bűs és szegény a föld.

 Szólít az ének, szállj, szent Galamb!
Elnémul most minden földi hang.
Tárt szívvel várunk, költözz belénk,
Add vissza nékünk a szép reményt.
Tenélküled létünk a porba hull.
Általad győzünk. Te légy az Úr!

Tavaszi lebegés

Ismét süt a nap

rám is, rád is,

kedvem tőled kap

szárnyat mégis.

Ketten repülünk,

nem látok mást,

nem fogy a tüzünk.

Ég magasát

célozza meg a

hajtóművünk,

szívünk tavasza

lendül bennünk.

Kulcsol kezem is

deréktájat,

illat, nevenincs,

vonzza bájad.

Sárkány-motorok

felbúghatnak,

örömkacajok

jobban hatnak

rám és tereád:

földet érünk...