Szeretettel köszöntelek a Gyöngyszemek - kavicsok közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Gyöngyszemek - kavicsok vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Gyöngyszemek - kavicsok közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Gyöngyszemek - kavicsok vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Gyöngyszemek - kavicsok közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Gyöngyszemek - kavicsok vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Gyöngyszemek - kavicsok közösségi oldalán!
Csatlakozz te is közösségünkhöz és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
Gyöngyszemek - kavicsok vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Új
fű a földön; a fán is új lomb: patyolatosan gyönge halványzöld levelek.
A napsugár úgy száll által a lombokon, mint az öntöző-kannából a
kertész vize. Isteni csöndesség. Mintha nappali alvásba merült volna az
erdő.
És én itt térdelek egy kis fehér virág előtt, amely a bokrok árnyékába rejtőzve valami csodásan finom és édes illatot lehel.
Nem tudok betelni ezzel az illattal, és a nézésével. A gyöngyvirág, a rejtelmes kis gyöngyvirág az én gyönyörűségem.
Minden
más virág a föld gyermeke. Ez az egy mintha finomabb volna. Mintha egy
nekünk ismeretlen világ virága volna, tán valami szellemvilágé, amelynek
papja nincsen s amelyről eddig tudomány nem beszélt.
Minden
más virág kitárja a szépségét és az égbe néz. Egyik a napot imádja, a
másik a holdat, a csillagokat. Ez az egy a bokrok csöndes árnyékába
rejtőzik és zöld kis palástja alatt alázatosan meghajol, mint az
imádkozó menyasszony.
Mért
néz a heliotrop a napba? Mért néz a gyöngyvirág a csillagokba? Mért
ébred a vizirózsa hajnalban? Mért zárja be kelyhét a mák napszállat
után? És mért hajlik a gyöngyvirág a föld felé? Mért nyilatkozik bennök
az a sokféle vonzalom. - ha a virágnak lelke nincsen?
A
Teremtő, aki a mindenséget milliárdnyi millió életformával népesítette
meg, csak egyféle lelket tudott volna teremteni? Csak éppen nekünk
teremtett volna lelket?
Fénysugarak
törnek elő a biblia első és második fejezetéből. A Názáreti Bölcs
minden szavát is tiszteletembe foglalom. De hogy az élő teremtmények
között csak az ember hordoz lelket...
Talán jutott az Isten leheletéből máshova is a Paradicsomban.
Talán jutott az állatnak is, jutott a virágnak is?
És
ahogy az ember megérti egymás lelkét, az állat is megérti egymás
lelkét, a virág is megérti egymásnak a lelkét. És az Isten megérti
valamennyiét.
Az ember mindenre amit nem lát, nem hall, nem érez, azt mondja:
- Nincs.
Pedig csak azt kellene mondania:
- Nem tudom.
A nincs vakság.
A nem-tudom, imádság.
Hogy
mondhatnám azt, hogy a gyöngyvirágnak nincsen lelke; mikor látom, hogy
él, hogy szereti a zöldet, a bükkfák árnyékos erdőit, a csöndességet.
Látom szűzies rejtőzését, angyali alázatosságát. Érezem mámorító
leheletét. S arra gondolok, hogy ő is néz engem, néz fehér szépségében,
ártatlan nyugodtan, mint ahogy a napot, a holdat, a csillagokat, meg
egymást nézi a sok mindenféle virág. És az üde, tiszta, alázatos
szépségét bámulva, rajtam valami édes, szent megértés ömlik által.
A
magyar ősvallás virága a tisztesfű, a tulipán, meg a zádogvirág. A
zsidó vallásé a mirrha. A mohamedáné a tubavirág. A római keresztény
vallásé a liliom. A gyöngyvirág nincs benne egy nép mennyországában sem.
Festők nem festik. Szobrászok nem faragják. Dal, zene nem szól róla.
Pedig tündérek hajába, angyalok mellére, szüzek imádkozó kezébe illene
illatos fehér gyöngytestecskéje.
Ha
rózsát látok, kisasszony jut az eszembe, az öltözetében és
gazdagságában pompázó kisasszony. Ha tulipánt látok, a piros-szoknyás,
mezítlábas, erős-szépségű parasztleányra gondolok. A kakukfű látása a
holt leány képét költi föl bennem. Csak a gyöngyvirág az, amelynek
látásakor földi nő képe nem jelenik meg sem az elmémben, sem a
szívemben.
Más világból való virág ez!
Talán
abból a világból, amelyet a délibáb lenget felénk, éjjel a szentjános
bogárka fénye világit meg. Talán abból, amelyről a boldog mesék szólnak:
arany, ezüst a föld mélyében, fönn meg holdfény, harmat, gyöngyvirág.
A
villámos viharban a haragvó Isten képe jelent meg az emberiségnek. Az
angyalok a csillagos keleti ég alatt a zsidóság mezőin születtek. A
tündérleányok anyja a gyöngyvirág.
Az
első ember, aki gyöngyvirágot látott és beszívta az illatát, nem
gondolhatott földi nőre, sem égi alakokra, sem a mindenség teremtőjére.
Az Isten, az angyalok, mind magasvilági szellemek, a csillagfényes felső
világnak a lakói. A gyöngyvirág csak azt a gondolatot ébreszthette
benne, hogy az erdőben valami láthatatlan bájos alakok élnek, akiknek
lakóhelye az erdei árnyékos csöndesség, lehelete a gyöngyvirág illata.
Gyermekálmaimnak
mindenütt előlengedező bűbájos alakjai, akik virágokon jártok, erdei
vizek tükrében fésülködtök, holdnak fényénél táncoltok és az erdei méhek
zenekarában gyönyörködtök, e pillanatban azt érzem, hogy ti valóban
éltek és körülvesztek engem.
Az
Istent nem láttam, de bizonyos nekem, hogy van. Az angyalokat nem
láttam, de elhiszem, hogy a csillagokon túlnan egy szebb világ él, és
annak lakói tiszta és boldog lelkek. A tündérek létezése...
Mért
ne élhetnének a föld levegőjében tündérek is. Ha a vízben milliónyi
olyan apró élet él, amelyről csak alig száz éve tudunk, mióta a
mikroszkopot kitalálták...
Hát
még mi minden lehet, amihez még üveglencséket fogunk készíteni. És még
mi minden lehet, amihez üveglencséket nem tudunk készíteni soha!
Tündérek
létezését érzem az erdei csöndességben, a gyöngyvirág illatában, az
árnyékban nappal, a holdfényben éjszaka. Mi azt mondjuk tündérek, mert
ezt a szót anyánktól hallottuk, amint ő is az anyjától hallotta. De ez
csak szó, csak név, amely láthatatlan kedves és boldog élőket jelent.
Lehet, hogy a zsidó képzelet angyalai, lehet, hogy a görög képzelet
nimfái, lehet hogy a pogány magyar képzelet tündérei azonegy láthatatlan
nép, csak a nevük más.
Lehet,
hogy az elhalt emberek. Őket érezzük meg, s őket nevezzük nimfáknak,
tündéreknek. Lehet, hogy a testet levetkőzve tovább élünk a földön, mint
a tűzből felszálló fény, virágból felszálló illat. Ki tudja, nincs-e
éppen olyan s még nagyobb életvilág a láthatatlanságban, nincs-e ott is
ember, állat, virág, nincs-e ott is számokban le nem írható sokasága az
élő millió fajtának, amely ott is végtelen időben folyton hal és folyton
újra születik.
Én,
az emberfajta, e láthatatlan élőket érzem a virág illatában, a
szellőben, a fényben, a sötétben, a zenében, a tűz lángjában, a
csöndességben. És a gyöngyvirágot csókolva őket csókolom.
Gárdonyi Géza
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kapcsolódó bejegyzések:
Ibolya
A hóvirág